Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Április bolondja

gyengeelméjünek, bolondnak tartott emberről, amikor meghalt, az egyik ismerőse azt mondta, hogy „.. .olyan áprilisi volt szegény." Úgy véljük, hogy mind szólásunk eredetét, mind jelentését és jelentésváltozásait oly módon tudjuk legeredményesebben felderíteni, ha a szólás minden formájának-változatának valamennyi szavát egyenként, de összefüggéseiben müvelődéstörténetileg elemezzük. Az elemzéshez egyrészt az eddig említett gyűjteményekben, cikkekben, tanulmányokban szereplő szavakat-fogalmakat, másrészt a saját gyűjtéseinkből származó anyagot használjuk fel. Kiinduló pontnak azt a formát-változatot fogadjuk el, amely így hangzik: áprilist járatott vele". Szólásunknak ebben a leegyszerűsített formájában közérthető, félre nem érthető módon arról van szó, hogy egy bizonyos valaki valakivel áprilist járatott, azaz valakit rászedett, beugratott. A szólás-elemzés szempontjából legfontosabb bővítményes formája szerint: valaki valakit bolonddá tett. Ennél a változatnál már nem is szerepel a beugratás, a felültetés, a rászedés időpontjának megjelölése. Nincsen benne szó se április hónapról, se április elsejéről, e szerint az utolsó változat szerint a bolonddá tevés, a rászedés bármely időpontban történhetett, vagy történhet. Ebből a jelentésbővülésből is kitetszően szólásunk csak akkor teljes, akkor hasonlít legjobban az eredeti formára és jelentésre, ha szerepel benne a rászedés időpontja is, sőt, nem is akármilyen időpont, hanem április hónap, vagy április 1-je; a bolondok hónapja, a bolond hónap, illetőleg a bolondok napja, a bolond nap. Mielőtt még a szavankénti-fogalmankénti elemzéshez fognánk, szükségesnek tartjuk összefoglalni azokat a véleményeket, amelyeket szólásunk eredetéről a különböző gyűjtők-kutatók, nyelvészek, néprajzosokfolkloristák, történészek, művelődéstörténészek mondtak. Voltak olyan kutatók, akik úgy vélték, hogy szólásunk, illetve szokásunk (április elsejei beugratás, rászedés) görög-római eredetű. Sokan hivatkoztak arra, hogy Plutarkosz a quirináliákat, a bolondok ünnepének mondta. A Quirinalia ünnepét, mint évkezdő, tavaszköszöntő vidám, sokszor féktelenségekbe torkolló, bolondériás ünnepet a rómaiak a város hét halma közül az egyiken, a Quirinálon és környékén tartották. Mind Quirinus személye, mind a Quirinaliák eredete a szabin-latin, azaz római hitregék és ősmondák ködébe vész. Számunkra ez azonban kevésbé fontos, ellenben jelentős a továbbiakra nézve az, és a belőlük származó ápri-