Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Dicsőszentmárton etnokulturális képe
az építését - esetleg több kis környékbeli falu számára is - I. István rendelte el. Dicsőszentmárton középkori etnokulturális viszonyai tisztázása szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy ezt a templomot Szent Mártonról nevezték el. Szent Márton, toursi püspök, a korai középkor egyik legnépszerűbb szentje, pannóniai, ahogy a legújabb kutatások kiderítették, szombathelyi születésű volt; 316 táján születhetett és 397-ben halt meg. Kultusza Pannoniában, szülőföldjén, már a honfoglalás előtt is virágzott. Tiszteletét I. István is erőteljesen felkarolta, ami abban is megmutatkozott, hogy százszámra nevezték el róla a templomokat és a templomok után a falvakat, városokat. Köztük nagyon sokat a Dicsőszentmártonhoz közel eső Székelyföldön is. Szülőhelyén, a Szombathelybe beolvadt Szentmárton faluban végzett kutatások pedig feltételezik, hogy az egykori falu temploma, a többször átépített Szent Márton templom Szent Márton szülőházának alapjaira épült. 29 Mindebből Dicsőszentmárton középkori etnokulturális viszonyait illetően azt állapíthatjuk meg, hogy Dicsőszentmárton a XI. század folyamán templomos (azaz egyházas) helység volt. Hogy templomát a szombathelyi (szentmártoni) származású franciaországi Szent Márton püspöknek szentelték azt bizonyítja, hogy római katolikus, vagy ha így kifejezőbb: nyugati keresztény népességről volt szó. Vagyis a XI. században Dicsőszentmárton lakosai magyarok és római, vagy latinszertartású katolikusok voltak. Lakosai társadalmi fejlődése szoros kapcsolatban állt a királyi birtokként megismert küküllői várispánság népeinek társadalmi változásával. A királyi vármegye az állam területi szervezete volt. A „megye" szó ószláv eredetű és „határ" jelentésű, már a honfoglalás előtt itt élt népek (avarok, bolgárok, az ország más részein a frank-bajorok és pannon-szlávok, valamint a morvák) is ismerték és használták. A honfoglaló magyarság tőlük vette át ezt a szót, ami vár szavunkkal összetéve eredetileg egy körülhatárolt területet jelentett. A megyék, a vármegyék kialakulása, mint tudjuk, a nemzetségi szállásterületekre vezethető vissza; a nemzetségi szállásterületek, a nemzetségi szállásbirtokok kisajátítása révén jöttek létre. Központjaik a várak, mégpedig döntő többségükben földvárak voltak. 30 29 BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium. II. kötet. Bp.. 1977. 452-471.: KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I. A-K. kötet. Bp.. 1988. 370. 30 BÁN Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomtár. I. kötet. Bp., 1989. 255.
