Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

Küküllővárról, mint Küküllő vármegye székhelyéről már többször volt szó. Ennek ellenére most újra kell róla szólnunk, méghozzá építéstörténeti vonatkozásban. Ez a bizonyos várispánsági székhely, a királyi vármegye tényleges székhelye, központja, nem az általánosan ismert, a XIV. században épült, négy körbástyás óriási kőépítmény - lakótorony - volt, hanem az a Küküllő partján talán még a honfoglalás előtt épített hatalmas földvár volt, amelyet ma már csak mellékesen említenek, ha egyáltalán említenek a különböző leírások.

31 Ez a földvár és a hozzá kapcsolódó királyi uradalom- és vármegye a feudalizáció előrehaladásával lassan, a XIV. század elején nemesi vármegyévé alakult, a lakosság pedig két, egymástól jól elkülönülő rétegre osztódott: a birtokos nemességre és a jobbágyságra.

32 A küküllővári földvár létezését, egykori központ voltát azért is kell hangsúlyoznunk, mert ezt az árterületen épült, valóságos vízi-, vagy ha úgy jobban tetszik, mocsári várat nevezték el a tájunkon a XII-XIII. század fordulóján megjelenő románok Cetate de balata-nak, azaz mocsárvárnak.

33 Nem a románok voltak az első betelepülők vidékünkre, hanem a székelyek, akik Küküllő megyében „megyei keretek között élő magyar alaplakosságot találtak."

34 A szászságból is többen települtek Küküllő megyébe a XII-XIII. század fordulóján, azonban az ő megjelenésük sem bontotta meg Küküllő vármegye szinte egységesnek mondható etnikai - magyar - képét. A betelepülő románságot elválasztotta környezetétől vallása is, a románok a keleti egyház hívei voltak, orthodoxok. Mindezek az etnikai folyamatok, a társadalmiakkal együtt Dicsőszentmártont is érintették. 31 VARJÚ Elemér: Magyar várak. Bp., é. n. 84-85.: GERÖ László: Magyarországi várépítészet. Bp. 1955. 428. - A küküllővári kővárral építészeti-műemléki vonatkozásban napjainkban legbehatóbban B. Nagy Margit foglalkozott.; B. NAGY Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest. 1970. 19., 24., 63-64., 66., 87., 246., 259., 265. és 329. Uő: várak, kastélyok, udvarházak ahogy a régiek látták. Bukarest. 1973. 14., 30., 34., 35., 36. Összefoglaló módon: KISS Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp., 1987. 165-169. - A földvárról, a cetatea, de balata-ról elvi megállapításokat Gerő László tett. GERÖ L.: Magyarországi várépítészet, i. m, 102., 111.. 112., 117. Különben GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, i. m. III. kötetének 557. lapján foglalkozott vele korábbi adatok, utalások felhasználásával. - Vö: KRISTÓ Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon, i. m. 506.; KISS Gábor már említett összefoglalójában csak röviden utal rá. KISS G.: Erdélyi várak, várkastélyok, i. m. 165. 32 KRISTÓ Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon, i. m. 507. 33 GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, i. m. III. kötet, 546. 34 BENKŐ Elek: A székelyek és a Székelyföld régészeti kutatásának eredményei és feladatai. Aetas (Szeged) 1993. 3. szám, 8.