Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

ben egyszersmind Küküllővár alvárnagya, vagyis familiárisa volt.

16 A küküllői várispánság kiszakadva Fehér vármegyéből megyei szervezetet is öltött. Kristó Gyula véleménye szerint Küküllő megye és várispánság a XII. században szakadt ki. Az 1009-ben alapított fehérvári (erdélyi: ultrasilvanus episcopus) püspökség Küküllői főesperességének ugyancsak Küküllővár (Kockelburg, Cetatea de Balta) volt a székhelye.

17 Az egész középkor folyamán ennek a várnak és településnek meghatározó szerepe volt a környék, az akkor még egységes Küküllő vármegye életében, mind gazdasági-, mind társadalmi-, mind pedig kulturális téren.

18 Azonban célkitűzésünket követve, hogy tudniillik területünk és benne Dicsőszentmárton etnokulturális viszonyait szedjük szerbe-számba, Küküllő Vármegye, a Küküllői Várispánság és a Küküllői Főesperesség történeti bemutatását abba kell hagynunk. Etnokulturális szempontból szinte jelentősebb területünk honfoglalás előtti és honfoglalás kori története, mint a középkori. Nevezetesen arról van szó, hogy milyen eredetű a Küküllő folyónév kik és mikor adták neki ezt a nevet, ami önmagában is, de származékaiban (Küküllővár, Küküllő vármegye - majd Kis- és Nagyküküllő megye stb.) is területünk egyik legfontosabb etnokulturális tényezője. Abban minden nyelvész-történész megegyezik, hogy a „küküllő" szó honfoglalás előtti, általunk csak átvett szó. Viszont vita folyt arról, hogy hun-, avar-, bolgár-török, besenyő eredetű-e? Makkai László és Mócsi András véleménye szerint az „567-568. évi események ismeretében magától értetődő, hogy a Maros-Küküllők völgye kezdettől fogva az avar megszállás, majd a korai avar megtelepülés egyik ütőere. Kis-Küküllő menti végpontját Dicsőszentmártonban egy égett kengyelpár jelzi. A közeli Küküllővár faluból származik egy, a korai avarokra jellemző, összehúzott 16 MÁLYUSZ E. i. m. 32. 17 GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza i. m. III. köt. Bp., 1987. 557.: KRISTÓ Gy. i. m. 506-507. - Vö: ORTVAY Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján. [—II. Bp.. 1891.; BEKE Antal: Az erdélyi egyházmegye képe a XIV. század elején. (Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék alapján.) Esztergom, 1984. - A legnevesebb küküllői főesperes Küküllei János (eredeti nevén TótSolymosi Apród János) krónikaíró volt. 1355-ben foglalta el a küküllei főesperesi széket s mintegy évtizedig, magasabb méltóságokba emelkedéséig, megtartotta. 18 Vö.: FÜGEDI Erik: Vár és társadalom a XIII-XIV. századi Magyarországon. Értekezések a Történettudomány Köréből. Új sorozat 82. Bp., 1977.: BOROSY András: A királyi várispánságok hadakozó népei Magyarországon a tatárjárás előtt. Hadtörténeti Közlemények LXXXIV. 1983. 3-24.