Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A mintából való árusítás

Minthogy az eladó arra törekedett, hogy az egész árukészletét vagy legalábbis nagy mennyiséget adjon el belőle, az alku után többnyire hazamehetett. Ha még továbbra is a piacon maradt, azt csak azért tette, hogy tájékozódjék a forgalomról, árakról, meggyőzze magát afelől, hogy jól, megfelelő áron és nem áron alul adta el a búzát. Minthogy az alku vétellel zárult, az árus szükségesnek tartotta, hogy foglalót kérjen a vevőtől az adás-vétel biztonsága, saját maga bebiztosítása érdekében. A foglaló a vételár egy tizede volt általában, és ha a vevő a megbeszélt időben, a megbeszélt helyre nem ment el a búzáért vagy ha abban állapodtak meg, hogy az eladó házhoz viszi és nem jó helyre vitették, nem fogadták el, nem vették át az árut, a foglaló elveszett. A vevő hiába követelte, az nem járt neki vissza, nem is kapta meg. Foglalót azonban abban az esetben, ha a vevő azonnal, mégpedig az árussal együtt, érte ment az áruért, nem kértek. Sok mintából vásárló szekérrel ment a piacra és az alku után azonnal érte ment a búzáért vagy más terményért. A foglalóval kapcsolatosan mindenütt több história ismeretes. Megtörtént esetek ezek, felemlegetésük arra jó, hogy mind az eladók mind a vevők éberségét fokozzák, ébren tartsák. Siklóson emlegetnek egy érdekes esetet, 1940-ben vagy 41-ben történt. A siklósi hetivásáron mintából búzát árult egy magát kisharsányinak mondó ember. A minta igen szép volt, hamar meg is vették az eladásra kínált mennyiséget. A kisharsányi ember három embertől is vett fel foglalót, közülük az egyik egy matyi gazda volt. Abban állapodtak meg, hogy másnap dél körül mennek majd a búzáért Kisharsányba. El is mentek, de hiába tették tűvé a falut, az embert nem találták. Kiderült, hogy ott olyan nevü, olyan forma ember nem is lakik. Hiába fordultak a községhez is, azok se tudtak segíteni. Persze, hogy nem; az ember nagyharsányi volt. Másnap az eladó, hogy mindent rendbe tegyen, minthogy nem jöttek el a búzájáért a megbeszélt időben, elment a bíróhoz és elmondta neki a dolgot. Az meg megnyugtatta, hogy semmit ne törődjön a dologgal, tartsa meg a foglalókat. Meg is tartotta és nem is lett belőle semmi baj egy ideig, míg egyszer, vagy egy év múlva, a siklósiak fel nem ismerték emberünket, ugyancsak a siklósi vásárban. Még neki állt feljebb, mondva, hogy mit, meg mennyit várt rájuk; hol voltak, miért ültették fel, így, meg úgy! Váltig hangoztatta, hogy ő nagyharsányi lakosnak mondta magát, hogy nem úgy értették ő arról nem tehet, meg különben is jóhi-