Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A mintából való árusítás
szeműén járt el, még a bíróhoz is elment. Per lett a dologból, és a siklósiak úgy tudják, hogy a nagyharsányi ember győzött, megtarthatta a foglalókat. 7 A búzához hasonlóan kis, 1-114 kilós vászonzacskóban árulták mintából a rozsot is. Nyíregyházán, Tállyán, Miskolcon és Gyöngyösön szinte keresettebb volt, mint a búza. A mintából rozsot árulók arra törekedtek, hogy a mintában tiszta rozs legyen, tehát ne kétszeres. Mintából új rozsot általában egy-két héttel korábban, már szeptember első hetében szoktak árulni, míg a búzára később, csak szeptember végén, október elején került sor. Ez volt a főidény. A másodidény, magasabb árakkal, a rozsra március eleje, a búzára pedig március vége volt. A másodidényben a mintából vevők fő törekvése az volt, hogy megtudják nem régebbi, két-hároméves rozsot vagy búzát árulnak-e? Valami kimaradt, eddig őrzött kiszáradt maradékot? A régebbről megmaradt búzát, rozsot, ugyanis másodidényben próbálták eladni, mert akkor könnyebben elment. A mintából való gabona, szemestermény árusításának sajátos eseménye volt augusztus végén, szeptember elején a munkabérbe (aratás, cséplés) kapott búza, rozs árusítása. Különösen a nagy időszaki mezőgazdasági munkássággal bíró helyek hetivásárai - Mezőkövesd, Csongrád, Heves, Sárbogárd - voltak jelentősek. A mintáknak nagyon igazaknak kellett lenniük, mert a munkabérben kapott gabona nem mindig volt jó minőségű. Békéscsabán, Orosházán, Hódmezővásárhelyen, Kiskunfélegyházán az árpát is árulták mintából. Az árpa mintából való árusításánál a legfontosabb annak megmutatása volt, hogy az árpa tiszta, nincsen tele árpatörekkel, toklásszal. Orosházán a zacskóból árpát vásárolni szándékozó, mindkét markával körültapogatta a vászonzacskót, hogy megérezze az árpaszemek szúrását a vásznon keresztül. Az alkunál a vásárlási szándéknak megfelelően használták fel azt a körülményt, hogy szúr-e az árpa vagy sem. Ha szúrt, azzal lehetett érvelni, hogy nem fogja enni majd az állat, nem jó áru, mert darálás után is megmarad benne a szúró, vagy éppen azt bizonyítja, hogy friss, nem törött, nem nedves, hanem száraz, kemény héjú árpáról van szó, ami táplálóbb és ezért értékesebb, mint a nem szúrós, összetört, ki tudja hányadik kézen forgó árpa. A morzsolt kukoricát országszerte nagyrészt mintából árusították nagyobb mennyiségben. A morzsolt kukorica mintából való árusításához 7 Siklósi történet. Adatközlő Papp Lajos, 1961.
