Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A mintából való árusítás

Mintából való árusítás a hajdúböszörményi hetivásáron, 1975. Dankó Imre felv. nem vetődött fel. A vevő a fizetés után, ott a helyszínen megkapta az árut, hazavihette, azt csinált vele, amit akart. Egész szekér áru (terményfélék, fa stb.) esetében gyakran előfordult, hogy a szekér hazavitte a megvásárolt árut. Ez bizonyos esetekben olyan természetes volt, hogy nem is gondolkodtak rajta, külön alku tárgyát általában nem képezte. Ellenben a mintából való árusításnál igen, hiszen sok esetben az árus éppen azért árult mintából, mert nem volt szekere, mert nem tudta elhozni az áruját a piacra. Az is előfordult, hogy az áru nehezen megközelíthető helyen volt; átadása kérdéseket vetett föl. Ezért a mintából való árusításnál, az alku során, minden esetben szabatosan meghatározták az áru átvételének, elszállításának módját és idejét. Gyakran előfordult, hogy az árut beszállították ugyan a városba, de a piacra nem vitték ki, hanem könnyen megközelíthető helyen lakó, megbízható jóemberükhöz vitték, aki aztán a mintából vevőknek átadta, az adásvevést a későbbiekben lebonyolította. Úgy, ahogy ezt Putnok esetében is tudjuk. Putnokon a piac kicsi volt a szekerek befogadására. Ezért minden polgárháznál hetivásárok alkalmával egy-egy terményüzlet nyílt, melyben különösen nagy szerepet vitt a zab, amit mindig lehetett árusítani az alvidék felé - írta Putnok monográfusa.

6 6 BALOGH Béla: Putnok mezőváros múltja és újabb kora 1881-ig. Rimaszombat 1895. 67.