Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A mintából való árusítás

Mintából árulók a debreceni Külsővásártéren, 1941. Dankó Imre felv. Mintából általában terményeket árusítottak. Főleg gabonát. Békésen, Mezőtúron, Kisújszálláson például búzát is, gyakran már közvetlen a cséplés után. A terménypiacokon, a szekereknél, amelyekről mások zsákokból kisebb mennyiségű, pár mázsa, esetleg többféle terményt árultak, álldogáltak a mintából árulók. Nem álltak egy helyben. Fel s alá jártak a piacokon. Bebizonyítva ezzel is, hogy a mintából való árulás túlnyomóan mozg()-árusítás. Figyelemmel kísérték a szekereknél kialakult vásárlást, alkut, vigyázva arra, hogy ne olyan szekérnél nézdegéljenek és kapcsolódjanak be az adás-vevésbe, amelyről ugyanazt a terményféleséget árulják, amit ők. Tehát a mintából búzát árulók a kukoricát, árpát, krumplit, répát árusító szekerek körül álldogáltak, várták és fogták el a vevőt leginkább. A mintát - kb. 1-1/4 kg búzát - tiszta vászonzacskóban hozták fel a piacra. A zacskó száját kioldották, kissé legyűrték, hogy a búza jobban látható legyen benne. A zacskót balkézzel a fenekénél tartották, a jobb kezüket szabadon hagyták. Azzal igazgatták a zacskó száját, fogtak kezet az ismerősökkel, gesztikuláltak az alkuban. A mozgó árusítás általában elterjedt volt. Népszerűségében közrejátszott, hogy a mintából történő mozgó árusításkor nem kellett helypénzt fizetni. Ha a mozgó árusoktól helypénzt követeltek, egy általános vásár-