Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Cserépedények Kötegyánban

származó edényeket is békésinek vesznek. A békési edények legszebb, egyben legjellemzőbb darabjai a múlt század második feléből származó gömb alakú, kétfülű, fedős bödönök. Liszt, száraz hüvelyesek, tojás tartására használták őket leginkább. Van közöttük olyan is, melyeknek a füleit úgy csinálták, hogy felettük az edény szája leköthető legyen. Az ilyenekben leginkább lekvárt tartottak. A békési edényekre, köztük ezekre a bödönökre is jellemző a barnásba menő, telített zöld szín. A nagyszalontai edények közeli rokonai a békésieknek. Talán csak azért alkotnak a kötegyániak tudatában külön csoportot, mert inkább emlékeznek a közeli Szalonta fazekasaira, készítményeikre, vásározásaikra, piacolásaikra, mint más esetekben. A nagyszalontai fazekasságról 1906ban azt mondták, hogy: „régente sokkal fejlettebb volt, aminek okát a vasedényeknek általános használati elterjedésében leljük. Ma ezen iparágat, mely leginkább a durvább edények s a vízkorsók készítésére szorítkozik, csak öt önálló iparos üzi, akik egy része kisebb mértékben cserépkályha készítésével is foglalkozik.".

6 A szalontai nép életében is nagy szerepet játszott a cserépedény, akár a kötegyániéban. Tanulságos erre éppen Arany Jánost tanúul hívni. Viski Károly gondosan összeállította a szalontaiak cserépkultúráját Arany munkái nyomán. Mintha csak Kötegyánban volnánk, amikor halljuk a különféle Arany is ismerte szalontai cserépedény-neveket: bögre, csupor, kancsó, fehér kancsó, orros, szilke, komaszilke, lábas, tál, csecseskorsó, bütykös, csanak, fazék, cserépköcsög, tejesköcsög, korsó, cserépkanna.

7 A nagyszalontai edények esetében általában találgatásra vagyunk utalva. Itt még a szín sem elégséges útbaigazító. A szalontaiak általában a fehér, a sárgás-barna, a zöld színeket kedvelik, s emellett nagyszámban csinálták a vászonedényt is.

8 A gyűjtött anyagban viszont alig akadt fehér színű; a sárgás-barna is ritkaság számba megy. Különleges forma sem alakult ki náluk s ezért természetes, hogy sok idegen, egyébként ismeretlen helyről származó edényt a kötegyániak ebbe a csoportba sorolnak be (például a mezőtúrit, nádudvarit). Idesorolják a gyulai származású edényeket is, amik egész biztosan nagy számmal fordultak elő Kötegyán cserépedényei között. De Gyulának ugyanúgy nem fejlődött 6 MÓCZÁR József: Nagyszalonta 1606-1906. Nagyszalonta, 1906. 169. 7 VISKI Károly: Arany népe. Arany-Emlékegyesület Könyvei II. Nagyvárad, 1919. 74-75. 8 VISKI i. m. 75.