Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Cserépedények Kötegyánban

ki jellegzetes cserépipara, mint Szalontának vagy Békésnek és így a gyulai készítmények is beolvadnak a Kötegyánban szalontainak ismert edények közé. A gyulai fazekasság ugyancsak virágzó volt, 1836-ban a gyulai fazekasok külön céhet alkottak.

9 1857-ben 17 fazekast tartottak nyilván.

10 Készítményeiket az országos hírű gyulai vásárokon kívül a környék nagyobb helyein árusították. így többek között Sarkadon is, ahová a kötegyániak Szalonta mellett ősidők óta piacolni jártak. Sarkadon, ahol „a város ipartörténetének egyik legérdekesebb emléke kétségkívül a fazekasság volna", a múlt század közepére teljesen kiveszett ez a mesterség." Mindezeket figyelembe véve az a helyzet, hogy minden kétséget kizáróan csak azokról a kötegyáni edényekről állapítható meg a szalontai eredet, amelyeken ezt valamilyen felirat elárulja. Ez viszont elég ritka. Még problematikusabb az úgynevezett erdélyi edények csoportja. A régi, kopottas, valamint a barna és kékesszürke mázú edényeket általában erdélyieknek mondják a kötegyániak és az első világháború előtti időkből származtatják. Ha ezeket az edényeket formák szerint vizsgáljuk, azt állapítjuk meg, hogy bizonyos csoportokat különböztethetünk meg köztük. A sötétbarna mázú edények zöme például többségben gömb alakú, a begyűjtött kékesszürke mázú lábasok pedig kizárólag csonkakúp alakúak, két füllel. Ilyen kékesszürke színben Kötegyánban a lábasok mellett egyetlen egyfülü fazekat és egy kis kétfülű tésztaszürőt találtunk. Múzeumunk régebbi anyaga őriz egy ilyen mázú kétfülű fazekat.

12 De származá9 SCHERER Ferenc: Gyula város története. II. Gyula, 1938. 108. 10 SCHERER i. m. 234. 11 MARKI Sándor: Sarkad története. Budapest, 1877. 154. Sarkad jelentős agyagmüvességére idézzük Márki egy másik írását is: „A cserép- és más régiségekre, minőket Sarkadon. Dobozon stb., főleg az előbbi helyen nagy számmal találnak, csak újabban kezd némi figyelem fordulni; a gyulai és váradi múzeum érdekes csupor, kard, pénz s legkivált edény-emlékeket gyűjtött össze e környékről, melyeket azonban az őskorig fölvinni legalábbis leggyakrabban nevetséges." A Fekete-Körös és vidéke. Nagyvárad, 1877. 118. 12 Leltári száma: 54. 662. 1. Gyűjtötte LÜKÖ Gábor. A kékesszürke mázú edények készítési helyére van egy biztos adatunk Nagyszalontáról. Bár adatunk nem teszi kizárólagossá a kékesszürke színű edények nagyszalontai készítését, mégis fontos, mert útbaigazít, hogy az ilyen edények készítési helyét merre kell keresnünk. Adatunkról a következő: a Túrkevei Múzeumban van egy szürkéskék, bekarcolt és domborírású, valamint dombordíszes boroskancsó (53. 30. 1. szám). Bekarcolt felirata: A N. Szalontai Aratézi Kút 250 m mélyéből 1890/X 15. Domború felirata: Egy pohár Bor a Hazáért Meg nem árt. Fenekén készítőjének bekarcolt neve áll: BERECZKI János. Gyűjtötte Túrkcvén Dankó Imre.