Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Cserépedények Kötegyánban

Gyertyamártó. Sikáltdíszű, nádudvarinak látszó feketeedény. Adatait lásd a 18. jegyzetben Annak nyomára nem akadtam, hogy Kötegyánban luxus célokra használtak volna cserépkészítményt. Amikor például a virágvázákat használni kezdték, akkor már Kötegyánban a fazekas-készítmények kimentek a divatból. Ezért vannak a vázák főleg üvegből Kötegyánban. Egyetlen cserép tintatartó az, amit ebbe a csoportba sorolhatunk."

1 A konyha falát díszítő vagy a tálason elhelyezett tányérok se szolgáltak luxus célokat; csak mellékesen díszítették a házat. Azért voltak felaggatva, mert az volt a helyük. Érdekes, hogy ép pereckulacsot sem találtam, hordókulacsról pedig csak az emlékezet beszélt. Nem találtam egyetlen csali korsót sem. Begyűjtöttünk néhány cseréppipát is. A cseréppipák általában is a pipák eltűnése, a pipázás háttérbe szorulásának a következménye. Ma már csak egy-két öregember pipázik a faluban. Az első világháború előttről debreceni pipákra emlékeznek, amihez általában Nagyszalontán jutottak hozzá. A kötegyáni nép kétféle edényfajtát különböztetett meg: mázas és tót, vagy vászonedényt. A mázas edényeket jobban becsülte, drágábbak is voltak, sok esetben háza díszének is tartotta. A vászonedényekre is vi3 A tintatartót sem vehetjük luxus tárgynak voltaképpen. Lásd a 21. számú jegyzetet.