Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Cserépedények Kötegyánban

keresztül ismeretlen helyről. Természetesen az edények több más helyről is eljutottak Kötegyánba, de más helyek nevei nem élnek a köztudatban. A legújabb beszerzési forrást, a földműves szövetkezeti árusítást figyelmen kívül hagyva, megállapítható, hogy a kötegyániak a cserépedényeket a környék jelesebb vásárain (Békés, Gyula, Nagyszalonta, Sarkad) vették, illetőleg piacain vásárolták. Emlékezet van a községben arról is, hogy az első világháború előtt vásárra menet vagy onnan jövet, szekerekről árusították a fazekasok munkáikat. Az edényeket mindig pénzért vették, terményért való vételre senki sem emlékszik. A legtöbb cserépedényt ősszel vették. Nemcsak azért, mert ekkor volt inkább pénz az „új" után, hanem azért is, mert ekkor kellett leginkább a cserépedény. A nagy mennyiségben főzött szilvalekvár csak cserépfazékban áll el igazán jól a kötegyáni ember szerint, a kifőzött pálinkát is cserépbutykosban hordták széjjel, s ha kisebb mennyiség volt belőle, abban is tartották. Ősszel pótolták a nyáron, ételhordáskor eltört szilkéket is, az új lisztnek is az új bödön volt a legjobb. A cserépedény a kötegyáni népélet szerves tartozéka volt. Erre utal a cserépedényekkel kapcsolatos gazdag kötegyáni szókészlet is: Cserép, virág-, -tányér, -persely, -tál, -köcsög, -bögre, -ibrik, -fazék, -lábas, -szűrő, -sütő (tarkedli sütő), -csentres, -kuglófsütő, -csanak, -kancsó, -kanta, -bütykös, -butéla, -korsó, -itató, -bödön, -bili, -fedő, -dohányos, -dohánytartó, -kulacs, -toló (kerekes, nyeles eszköz az edény kemencébe vagy tűzhelyre helyezésére), -edény, -puttony (egyszer hallott, téves szóhasználat, lásd a 18. jegyzetet), -mécses, -persely, -kanna, -tintatartó, -porzó (a tintatartó része), -kályha, -tető (háztető), -pipa. Edény, mázas-, mázatlan-, virágos-, főző-, ételes-, tót-, vászon-, paraszt-, békési-, szalontai- (nagyszalontai), erdélyi-, pálinkás-, boros-, lisztes-, tejes-, mézes-, vajas-, babos-, oláh-, hasas-, kaparó, derék-, finom-. Fazék, nagy-, kis-, leveses-, csigás-, lakodalmas-, tót-, vászon-, paraszt-, nagyfenekű-, babos-, lúgos-, főző-, kétfülű-, kásás-, káposztás-, lekváros-, ételes-, vajas-, túrós-, olajos-, pettyes-, virágos-, szélesaljú-, drótos-, tűzi-, -rakó. Korsó, vizes-, boros-, csöcsös-, kis-, nagy-, szűrős-, tót-, vászon-, csücskös-, csali-, csatlós-, füles-, kúti-, mezőrejáró-, szemes-, Miska-, Jutka-. Köcsög, tejes-, virágos-, kis-, nagy-, itcés-, írós-, csurgásos- (mázára vonatkozik), fületlen-, vászon-, tót-, kövér-, fehér-.