Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

gos vásároknak és hetivásároknak a tényleges árucserén túl az általuk kibontakozó interetnikus kapcsolatok miatt volt nagy jelentőségük. Ebbe a dzsentri-világba hozott aztán egy újabb, minden korábbinál nagyobb változást az, hogy Dicsőszentmárton közelében a múlt század második felében fölfedezett és felhasznált földgázra alapozottan Dicsőszentmártonba vegyipar települt.

60 Dicsőszentmárton egyfajta vegyipari központtá fejlődése jelentős beköltözéssel járt együtt. A nagyarányú beköltözés, a lakosság létszámának gyors és viszonylag nagymérvű növekedése azért nem hozott gyökeres változást Dicsőszentmárton etnokulturális folyamataiba, mert a beköltözők döntő többsége a környékből, a Kis-Küküllő mente, a Dicsőszentmártonnal arányaiban is azonos etnokulturális viszonyok között élő közösségeiből származtak. Ez abból is kitűnt, hogy Dicsőszentmárton szinte mindmáig megmaradt magyar többségű helységnek. Mindezeket az etnokulturális jelenségeket összevéve azt mondhatjuk el róluk, hogy összességükben mind a település, mind a lakosság polgáriasodását segítették elő.

61 Ezeket a jelenségeket a kulturális fejlődés is elősegítette, így például az, hogy 1891. április 5-én megjelenhetett a Kis-Küküllő című dicsőszentmártoni megyei hírlap.

62 Ez a lap hosszú pályát futott be és főleg Sípos Domokos szerkesztősége alatt messze túlnőtt a helyi kereteken és bekapcsolódott az országos politikai-, gazdasági-, valamint kulturális kérdések tárgyalásába.

63 A Kis-Küküllő 1913-1918 között, a háborús viszonyok dacára, hangot adott a kor égető társadalmi kérdéseinek; mint például a demokratikus erők kibontakoztatása, a polgári átalakulás kérdései, a nemzetiségi kérdés napirenden való tartása. Ez utóbbinak különösen nagy jelentősége volt Dicsőszentmártonban. Mindezek hatására Dicsőszentmártonban kialakult egyfajta irodalmi élet is, aminek a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Dicsőszentmárton magyar irodalmi élete címen terjedelmes szócikket is szentelt.

64 Az első világháború végére, a mostoha gazdasági-, társadalmi- és kulturális viszonyok ellenére is kifejlődött Dicsőszentmártonban is egy polgári réteg, amelynek tagjait a korábbi egyházilag-vallásilag motivált etnikus hagyományok kevésbé befolyásoltak. Ezt a polgárságot ábrándította 60 SZÁSZ Zoltán (szerk): Erdély története. III. kötet. Bp. 1986. 1562. 61 FERENCI I.: Városfejlődés térben és időben i. m. 22-23. 62 -yr-: A magyar sajtó Dicsőszentmártonban. Kis-Küküllő II. 1993. 7. szám (július) 3. 63 KOVÁCS I.: Sípos Domokos i. m. 69. 96. 64 Dicsőszentmárton magyar irodalmi élete. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötet. Bukarest, 1981. 404-405.