Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

Nagy megrázkódtatást jelentett Küküllő vármegyében is az 1241. évi tatárjárás. Nemcsak végigpusztították a megyét, hanem Küküllő várat is elfoglalták és a belémenekült nagy létszámú lakosságot (egyesek szerint 30 000-en is lehettek) felkoncolták. A tatár pusztítást követően fokozódott a szászság betelepülése a megyébe. A falvacskák nagy része lassan újra benépesült, anélkül azonban, hogy etnikai összetételük döntő módon megváltozott volna. Dicsőszentmártont is minden bizonnyal elpusztították a tatárok és a feltételezett kis, Szent Márton tiszteletére emelt templomát is felégethették. Az új rátelepülök úgy-ahogy kijavítva használhatták azután még ezt a templomot, de egyre inkább érlelődött az igény egy nagyobb, erősebb, a kor színvonalán álló templom építésére. Arról is meg kell emlékeznünk Dicsőszentmárton etnokulturális viszonyait vizsgálva, hogy a feudalizáció és ennek kapcsán a nemesi vármegye kialakulása Küküllő vármegyében sem ment simán. A királyi várbirtokok eladományozása létrehozta a nagybirtokos réteget. Ez a réteg nemcsak a királyi hatalmat gyengítette, hanem a királyi servisensek és várjobbágyok (azaz a köznemesség) érdekeit is veszélyeztette. A feudalizálódás során kialakult nemesi vármegye voltaképpen a serviensekből és várjobbágyokból szerveződött köznemesség szervezete volt. A feudalizációnak hamarosan megmutatkoztak a nehézségei. Vidékünkön is, ahol is az úgynevezett Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés elég széles rokonszenvre talált. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a bábolnai egyezséget aláíró hat parasztvezér, kapitány közül kettő - Nagy Mihály és Nagy Gál - a Küküllő megyei Kendről származtak.

33 Dicsőszentmárton lakossága viszonylag csekély állattartás mellett ekés földművelést folytatott. A középkorban még nem fejlődött ki a későbbiekben meghatározóvá váló gyümölcs- és szőlőtermesztés. Dicsőszentmárton már ekkor, közlekedésileg jó fekvése következtében valamelyest kivált közvetlen környezetéből. Vitatott, hogy mezővárosi rangra emelkedett-e, vagy sem. Györffy György ugyan már a XIII. század közepén (Nagy Albert fiainak) mezővárosaként említi Dicsőszentmártont, a tényleges helyzet azonban nem lehetett ez.

36 Endes Miklós pedig 1502-ből említi a bi35 MÁLYUSZ E.: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban, i. m. 77. 36 GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, i. m. III. 543.