Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

Igen és akkor kivágja, aki akarja a terenyit... Vót itten egy rablófiú. Harangodon is járt az, mindenütt járt, de mindenünnen kiszabadult. Kirabolta itt a szadai szövetkezetet is. El is zárták, de akárhogy zárták el, mindenünnen kiszabadult. Mer nem tudták, hogy őneki vasfű van a kézibe. A tenyeribe. Majd csak osztán csak rágyüttek oszt. A tenyeribe vót. így tudott kiszabadulni. Semmiféle zár nem vót előtte. Hát ez nem is olyan nagyon régen vót. Tán a Berti bácsi ideje után vót mán, mikor a szadai szövetkezetet feltörte."

69 Ebben a történetben a harkály, a küllü madár és a parti fecske mellé a sündisznó is felsorakozik, mint vasfűszerző segítőtárs. Szembetűnő a hiedelem aktualizálása, a mára, a „frontkor" időszakra, konkrét személyekre való hivatkozás. A következő, a 303. számú történet főleg a vasfű tenyérbe helyezése kérdése szempontjából fontos. Egyébként ebben is szembetűnő az aktualizálás, az ismert emberekre való hivatkozás. Ezt a történetet is idézem: „A vasfű, az olyan, mint a rozmaringnak a levele. De áztat nagyon nehéz megtalálni. Azt csak ezredik ember találja meg. Oszt azt, hogyha felvágja... a bal tenyeribe, belevési, éppen úgy, mint itt van a kezembe ni, az úgy látszik ottan - oszt akkor nincs olyan zár; hogyha áztat belevési az izéjébe... a tenyeribe, a bal tenyeribe, ha ráteszi, az minden kulcs nélkül kinyílik. A vasfű. De eztet ilyen... ilyen hegyes ódaion lehet találni, ritka növény ez. Éppen olyan kis vékony, mint a rozmaringnak a levele. Az én apámnak vót egy bojtára, annak vót a kézibe az. Az akárhova bement. Nem kellett kulcs neki. Akárhogy bevót zárva. Ha hat lakattal vót is bezárva, rátette, mán ki is pattant. V. Józsefnek hittak. Körülbelül akkor vótam olyan tíz-tizenegy éves gyerek. Ez Kálkápolnára való gyerek vót. Szóval nem gyerek vót, mán akkor vót olyan huszonnyóc, harminc éves ember. Itt vót az apámnál bojtár. Akárhova bement."

70 A következő, a 305. történet, azt hangsúlyozza, hogy vasfüvet itt, mármint Taktaszadán és környékén, nem lehet találni. „Vót olyan fű, ami olyan erőt adott, hogy előtte nem vót bezárt helyiség. Ö nyitotta is, meg bárhova... Az a vasfű. Az olyan erőt adott. De itten hát nem tudtak ilyent, szóval találni."

71 69 SZABÓ Lajos: Taktaszadai mondák. Budapest, 1975. 271. 70 Uo. 71 Uo. 272.