Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

hogy a történet ma is élő; a vasfühiedelem a Bodrogközben, Karcsán még 1960-ban is általánosan ismert, élő hiedelem volt.

66 A másik, a 262. számú történet is ugyanezt tárja elénk, azt, hogy egy élő személynek, Horvát Belánénak vasfüve van. Ebben a történetben különös hangsúly esik a vasfű láthatatlanná tevő erejére és a mesélő hosszasan, kételkedve adja elő a vasfű kézbehelyezésének módját. így hangzik: „Annak a Horvát Bélának valami vasfüvet tanáltak a tenyerébe. Osztán - aszondja -, hogy akármit a világon megfog, hát senki se látja. Mindenféle sikerül neki, akármit viszen él, vagy akármihez nyúl, hát nem láti senki, mer aszondja vasfű van a terenyébe csinálva. Hát azon csudálkoztam, hogy hogy lehet bele áztat csinálni abba a tenyerébe, hogyhát milyen vasfű lehetett a, hogy fél hagyta vágni a terenyét, oszt belevarrta magának, vagy ki csinálta neki? Hát nem tudom elképzelni!"

67 A két közléshez Balassa Iván nagyszerű, a korábbi irodalomra és gyűjtésekre is vonatkozó jegyzetet fűzött. A jegyzetben foglaltak azért fontosak számunkra, mert elmondják, hogy vasfűhiedelmek az ország legkülönbözőbb vidékein ismertek; Újdombrádra, Sárospatakra, Ruszlinra (Szepes m.), Tordasra (Fejér m.) hivatkozik.

68 Hasonlóképpen fontosak számunkra Szabó Lajos taktaszadai közlései is. Szabó történetei még közelebbi időbe, szinte napjainkba hozzák a vasfühiedelmeket. Szabó négy különböző terjedelmű vasfű történetet adott közre. Mind a négyet idézem. Az első, a 302. számú történet, így szól: „Vót itt egy Orosz vót. A frontkor vótt itt és itt is maradt egy darabig. Suszter B. Károlyné megmondaná, mer őnáluk tartózkodott. Annak vasfű vót a kezébe. És a bikát fejen fogva, szarvon fogva egyedül maga födhö vágta. Egy ember. Olyan erő vót benne. Oszt kérdeztük tüle, hogy milyen az a vasfű? Hát aszonta, hogy töviskés disznónak a fiait el kell fogdosni. És az egy kalitkába bezárni. És egy fehér rongyot leteríteni arra a fődre és a kalitkát rátenni. És ez a töviskes disznó ezzel a vasfüvei nyitja ki a kaducsot és mindent kiszabadít belőle. Igen. És meglátni azt a vasfüvet ottan azon a lepedőn, vagy a ponyván, amin odaterítik és akkor ottan megvan, meglátja az ember, hogy milyen az a vasfű. 66 Uo. 177-178. 67 Uo. 374-375. 68 Uo. 534.