Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

századi, siklósi feljegyzésben a vasfű érdekes, az eddigiekben nem szereplő funkciójáról adott számot. „Hogy az asszonnyal senki ne közösüljön. Végy vas fut a mely mindenfelé hajoljon és hajtsd meg úgy, hogy a' hegyit dugjad a' fokában, hordozza azt nála az asszony és tegye nyelve alá, nem tehet rajta senki. De még az ura sem."

36 Idézi a vasfű zámyitó erejét is. „Hogy a' kötelek le hulljanak. A' nap követő füvet hordozd nálad, sem vassal sem lántzal sem egyéb a' féle szerszámmal nem kötözhetnek meg sem várban nem tarthatnak meg, minden féle kép el szabadulhat. Avval a' füvei a lakatot meg érinteni a' patkánynak vérivel írd ezt egy paripára (talán papírra) és tartsd a lakathoz: angyal, angyal, angyal."

37 Magát a vasfű jelenlétét regisztrálták minden megjegyzés nélkül 1882ben Hajdú megye területén, a megye növényzetének ismertetése kapcsán.

38 Herman Ottó általában, az egész Alföldön ismertnek állította.

39 K. Nagy Sándor nagyjából ugyanebben az időben az Érmeilékről jelezte. Piskoltról szólva azt írta, hogy „az ordas nyurga hengerded teste és szőrös farka észre sem vehető a zárt nyitó rozsdás vasfű között."

40 Különben K. Nagy Sándor az, aki a vasfűre a legtöbb és legérdekesebb észrevételt tette, méghozzá éppen bihari, közelebbről sárréti vonatkozásban. Más adataival később foglalkozom. Néprajzi irodalmunkban a vasfűvel kapcsolatosan összefoglaló jellegű feldolgozás mindeddig nem jelent meg. Ellenben igen sok elszórt adat, említés található rávonatkozóan a különféle szokás-, hiedelemgyűjtésekben, varázslattal kapcsolatos leírásokban. A sok szórványadat közül csak a leglényegesebbekre térek ki, azokra, amelyek együttesen, egymást kiegészítve, kerek, egész képet adnak a vasfűről mint varázsszerről, és közelebb visznek egy-egy adalékkal saját tárgyunkhoz, a vasfűnek a sárréti hagyományokban betöltött szerepe megismeréséhez is. Ipolyi Arnold mitológiájában azt írta róla, hogy „a székely s oláh keze tenyerébe bevágva kinyit minden zárt, ha száz mérföldre volna is."

41 Kolumban Samu hét36 BELLOSICS Bálint: Régi babonák. Ethnographia XI. 1900. 356. 37 Uo. 38 SCHUK József; A megye növényzetének ismertetése = VARGA Geiza (szerk.:) Hajdúmegye leírása. Debreczen, 1882. 141. 39 HERMANN Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1914. 687. 40 K. NAGY Sándor: Bihar-Ország. II. kiadás. III. Nagyvárad, 1888. 34. 41 IPOLYI Arnold: Magyar mithologia. III. kiadás. I. Budapest, 1929. 334.