Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

hadt sebet megállat a levele, ha reákötöd a kakastarét.'"

3 Amint látjuk, Méliusz nem egyfajta, bizonyos vasfűről, hanem többről is beszél, más fajtákról, amik azonban a voltaképpen vasfűhöz hasonlóan széles körű gyógyerővel bírtak. A Méliusz Herbáriumát kiadó Szabó Attila a vasfűhöz fűzött megjegyzésében a mai helyzetnek megfelelően azt állapította meg, hogy „gyógynövényként ma nem tartják számon. A középkorban szent és csodálatos erejű fűnek, egyetemes hatásszerű varázsszernek tartották. Ez a legendás „vasfű", ebből született a népmesék minden lakatot nyitó füve."

34 Annak ellenére, hogy előbbi, az Ezerjófű című etnobotanikai útmutatóban mondottal ellentétes ez a megállapítás, helyes, mert manapság a vasfű Erdélyben sem „hivatalos" gyógynövény, ilyen fajta használata ott is erősen csökkent. A vasfűről népünk a továbbiakban is hasonlóképpen vélekedett. Gyógynövénynek tartotta, gyógyszerül használta és egyebekben is csodálatos erőt tulajdonított neki; varázsszemek hitte. Jellemző adat rávonatkozóan a XVII. századból, az ellenreformáció korából az, hogy a gályarab prédikátorokat végig kutatták, hogy nincs-e náluk vasfű, amivel megszabadulhatnának. Kocsi Csergő Bálint írta, hogy „a reformátusok egyenként (mert azokat inkább szeretik vala kínozni) a német officérek elejikbe a tömlöcből világosabb házhoz kivitetnek és annak színe alatt, hogy vasfüvet keresnek nállok, mellyel a békó kinyithatnék, minden köntösökből levetkeztetnek: erszényekben, a köntösöknek minden ráncában szorgalmatosan megkeresik a vasfüvet; de elveszik az ezüst és arany pénzt. Nem volt olyan folt, varrás, köpenyeken, pokrócokon, ingeken, lábravalójokon, csizmájokon, amelyet lefejtvén a békó nyitó fűért meg ne keresték volna az ezüst pénzt. Olyan hallatlan fontos volt ez, hogy soha a tatár sem cselekedett így a rabjával."

35 Bellosics Bálint 1900-ban, egy feltehetőleg XVIII. 33 MELIUS Péter: Herbarium. Sajtó alá rendezte: Szabó Attila. Bukarest, 1979. 288-291. - Szapora fú néven szerepel Pápai Páriz Ferenc Latin-Magyar és Magyar-Latin szótárában. Lőcse, 1708. 34 Ui. 427-428. - Szaporafű, szapora Galambotz néven szerepel a DIÓSZEGI Sámuel-FAZEKAS Mihály (féle): Magyar Füvészkönyv(ben) melly a' két Magyar Hazábann található növényeknek megismerésérc vezet a' Linné alkotmánya szerént. Debreczen. 1807. 338.. valamint a {Diószegi Sámuel) Orvosi Füvészkönyv, mint a magyar fúvész könyv' praktika része. Debreczen, 1813. 388. 35 KOCSI CSERGŐ Bálint: Kősziklán épült ház ostroma. Ford.: BOD Péter. - MAKKAI László (szerk.): A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete. Budapest, 1976. 79. - Itt köszönöm meg Szabó Lajosnak a segítségét, többek között azt. hogy erre az adatra felhívta a figyelmemet.