Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

ket, az erdők fáit, a növények nagy részét. Köztük több füvet is, amelyeknek gyógyító erőt tulajdonítottak, amelyeket különböző erőkkel ruháztak fel, bár szerepüket a világ minden más jelenségével összhangban határozták meg. Zeus a teremtvények táplálásáról másként gondoskodott, az egyik fajtájának a földből sarjadó füvet, a másiknak a fák gyümölcsét vagy a gyökereket rendelte eledelül.

24 A rómaiaknál pedig tudjuk, hogy a sagmina, azaz a Capitoliumon szedett szent fücsomó, az eredetileg zöld ágat, gallyat jelentő verbena, illetve verbénáé volt.

25 Az Ókori Lexikon Liviusra és Pliniusra hivatkozva azt mondja a verbénáról, hogy olyan szent fücsomó, amelyet korábban a király, később a consul vagy a praetor parancsára egy fetialis pap gyökerestül tépett ki a Capitolium azon területéről, ahol az arx állott. Ezt a fiicsomót a gyökeréhez tapadó földdel együtt a verbenarius vitte magával, midőn a király vagy a consul papi testületével együtt idegen földre ment elégtételt kérni vagy hadat üzenni.

26 Ebben a római szokásban már érzékelhetjük a verbena, azaz a vasfű varázserejét; nyitni, megszerezni, szerencsével 24 A legősibb mediterrán mítoszokban természetesen nem kimondottan vasfűről van szó, hanem általában növényekről, a növényvilág áldásairól, a növényi termékenységről, gyógyeröröl. A mediterrán mitológiákban a növényzet isteni eredetű. Áldásait élelem, felhasználható anyagok, gyógy- és varázsszerek formájában az emberek élvezik. Vannak azonban titkos, az emberek számára tilos növények is. Nem minden növény hozzáférhető az ember számára, mint például a molü, a fekete gyökerű, fehér virágú varázserejű növény sem, amit Hermes adott Odysseusznak. hogy védekezzék vele Kirké ellen. Különben a mohihoz ember nem juthatott hozzá, csak az istenek. Akinek adtak belőle, csodálatos képességeket is nyert vele. Aséra volt a héberek termékenység istennője, akit jellemzően élőfa képében tiszteltek. Afroditénak pedig szent növénye volt a rózsa és az alma. A hettiták növényi termékenység istenét Telipinunak nevezték. Aliján a föníciaiaknál teljesítette ugyanezt az isteni feladatot. A görög Demeter általában a „föld áldásainak" istennője volt. A trákok a növényzet istenét Szabaziosz néven tisztelték. A növények isteni eredetére jó példa megemlíteni, hogy a kökörcsin a megsebesült Adonisz kihulló véréből lett. A gyógyítás szorosan összefüggött a növények isteni eredetével, illetve a növények ismeretével. A hettitáknál Kamruszepa volt a gyógyítás istennője. A görög Aszklepion Kheirontól sajátította el a gyógyítás tudományát. - Vö.: SZABÓ György: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon., Bukarest, 1973. - A mediterrán kultúra elterjedésére lásd: Gordon Childe (ford.: Lengyel Lajos): Az európai társadalom őstörténete. Budapest. 1962. - Vö.: TrencsényiWaldapfel Imre: Mitológia. VII. kiadás. Budapest, 1974. 78. A vasfűre vonatkozóan: A. De. Gubernatis: Mythologie des plantes. Paris, 1878-1882. III. 367: Wilhelm Mannhardt: Feld-und Waldkulte. II. kiadás. Berlin, 1905. 214,; Enciclopedia Italiana. XXXV. Roma, 1937. 145. 25 GYÖRKÖSI Alajos: Latin-magyar szótár. IV. kiadás. Budapest, 1970. 493.. 590. 26 PETZ Vilmos (szerk.): Ókori lexikon. II. Budapest, 1904. 1155-1156.