Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

megindítani viszi magával a király vagy a consul. A néphagyományokban a vasfű többféle varázsereje közül leginkább a zárnyitás, a szabadítás, áttételesen a biztonságot, gazdagságot, boldogságot adás ismeretes. A vasfüvet ma inkább fűszernövénynek tartjuk. Romváry Vilmos már idézett füszerkönyve utal régi, még a római időkben való használatára is. Több nevét említi: ecetfű, keserűfű, lakatfű, közönséges vasfű. Szerinte fűszerként friss hajtásait szedik és salátát, káposztát, uborkát, tököt, leveseket készítenek, ízesítenek vele. Megemlíti azt is, hogy helyettesítheti a só és ezért sótalan vagy sószegény diétáknál is használják.

27 A vasfű ismeretében és felhasználásában az utóbbi időben beállt nagy változást jól mutatja, hogy 1973-ban már gyomnövényeink között tárgyalja a botanika. Újvárosi Miklós a Vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó vasfüvet (Verbena officinalis L.) éppen csak megemlíti. A családnak mintegy 800 fajtáját elsősorban a trópusokon tárgyalja és megállapítja, hogy a mérsékelt égövön kevés faja él. Nálunk tulajdonképpen csak két fajta őshonos. Közülük az egyik a Verbena officinalis L.

28 Újvárosi a vasfű egykori jelentőségéről, fontos szerepéről, a hozzáfuződő gazdag hagyományokról mit sem mond. Erről a jelentőségcsökkenésről, változásról ad számot Szabó Attila és Péntek János 1976-ban kiadott etnobotanikai útmutatója is, amikor a vasfűről azt írták, hogy „egykor hivatalosan elismert gyógynövény volt." Szerintük apró lila virágaival Erdélyben még ma is minden falusi út mentén, árokparton megtalálható. Kibéden még ma is gyűjtik, sarlóval vágják, árnyékban megszárítják és édesített teát készítenek belőle. Forrázatát a májbetegek használják.

29 A vasfű ismeretében és felhasználásában bekövetkezett nagy változást jellemzi, hogy Szabó Attila és Péntek János szerint a vasfű „egykor hivatalos" gyógynövény volt. Valóban így volt, ahogy erre már az előzőekben rá is mutattam. Most azonban más adatok felsorakoztatásával, inkább etnobotanikai vonatkozásban nézzük meg ezt a regresszív folyamatot. Lencsés György Ars medicaja (1570 körül) hivatalosan elismert, fontos gyógynövényként említi.

30 Lencsés kompendiuma bizonyára merített a jóval korábbi, a XIII. század első felétől a XIV. század végéig terjedő időre utaló, a vasfüvet 27 ROMVÁRY i. m. 143-144. 28 ÚJVÁROSI Miklós: Gyomnövények. Budapest, 1973. 251. 29 SZABÓ Attila-PÉNTEK János: Ezerjófü. Etnobotanikai útmutató. Bukarest. 1976. 78. 30 SPIELMANN József: Az Arc Medica. A közjó szolgálatában. Bukarest. 1977. 48-83.