Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

eléggé igénytelen s ennek megfelelően széles körben elterjedt, közönséges növény. Cönológiai meghatározása is ugyanezt mondja. A vasfű mocsári és hordalék, útszéli, üde, ártéri, taposott és kúszó gyomtársulások, nedvesebb szántók pillangós- és lenvetések, tarlók, szőlők, legelők, iszaptársulások, ritkábban láprétek, mocsárrétek, kaszálórétek, puszták, szikes rétek és tófenékek, ligeterdők, homoki tölgyesek, árkok mente növénye.

7 Hollós László Kecskemét és környéke növényvilágát ismertetve a vasfűről azt írta, hogy „főleg utak mentén, áradmányos helyeken" található.

8 A továbbiakra nézve mind az ökológiai, mind a cönológiai meghatározásból arra kell a figyelmet felhívni, hogy a vasfű ezek szerint a régi vizes világ klasszikus helyein, így a Sárréten is általánosan elterjedt, egyébként mindenütt megtalálható, közönséges növény volt. Ezért érdekes és a vasfű elterjedtségében, ismertségében időközben bekövetkezett változást jelzi, hogy 1973-ban egy, a Sárrét ősi és jelenlegi növénytakaróját ismertető tanulmány már nem is említi, mit sem tud róla.

9 Soó Rezső mondja még, hogy gyógynövény (Columbariae herba) és „egykori varázsnövény". Ugyanakkor 1972-ben gyógynövényeink szerbe-számbaszedésekor már inkább csak múlt időben említve írták le. Eszerint a vasfű (Verbena officinalis L.), közönséges vasfű vagy uborkafű a vasfűfélék családjába tartozó, parlagokon, folyók, utak mentén termő, évelő növény. Szára 50-80 cm magas, egyenes, elágazó, merev, négyoldalú, barázdált. Levelei átellenesen állók, az alsók nyelesek, a felsők ülők, szárnyasán szeldeltek vagy háromhasábosak, a szeletek bevagdalt csipkések. Virágai kicsinyek, a szárak végén hosszú, vékony, laza füzérekben helyezkednek el. Pártájuk halványpiros, júniusban-júliusban virágzik. Gyógynövény, gyűjtendő a növény virágos, leveles hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú része. Beszáradási aránya: 4:1. Drogja (Verbénáé herba) keserűanyagot, csersavat, glikozidát tartalmaz. Szagtalan, kesernyés ízü. Teája gyomor-, májés epebántalmak ellen használt háziszer. A háztartásban savanyúságok 7 SOÓ Rezső: A magyar flóra és vegetáció rendszertani növényföldrajzi kézikönyve. III. Budapest, 1968. 57-58. 8 HOLLÓS László: Növényzet, ijj. Bagi László (szerk.): Kecskemét múltja és jelene I. Kecskemét, 1896. 128. 9 BODROGKÖZY György: A Kis-Sárrét növénytakarója. Szabó Ferenc (szerk.): Vésztő története. Vésztő, 1973. 49-63.