Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

eltevésénél ízesítőül is használják.

10 Mint gyógynövény is alaposan kiment a divatból. 1732-ben még az Antidotarium Cassoviense fontos gyógynövényként tartotta számon a Herb Verbenae-t.

n Hasonlóképpen nyilatkozott róla a híres, messze vidékek gyógyszerezését meghatározó Torkos-féle pozsonyi gyógyszerjegyzék is. Ez a híres jegyzék különben Herb Verbénáé néven említette és két másik magyar nevéről is szólt: Szapora fű, Galambocz fű. Német neve Eisen Kraut, szlovákul Wrbinka. Az ára felől is tájékoztat: Manipulus unus 2 dénár.

12 Alig harminc évvel későbbről, éppen Debrecenből, viszont már egy olyan adat ismeretes a vasfu-gyógyszernövényre vonatkozóan, ami népszerűtlenségére, a korábbi általános és gyakori felhasználással ellentétben elhanyagolására utal. Debrecenben 1771ben, amikor a gyógyszertár eladás alkalmával leltárt készítettek, a talált kevés verbena-füvet, mint használhatatlant kidobták. Ez a ritka fogyasztást is igazolja, mert a kelendő cikkekből ugyanakkor tetemes mennyiséget leltároztak. (Nro. 187. Nomina Medicamentoc: Herba Verbénáé. Qualitas eorum; Malae Pretium. Mendicamentor: eject.")

13 így lehetséges az, hogy az 1897. évi Balogh-féle gyógyszerkönyv kommentárjából már ki is maradt.

14 Természetesen ez nem jelenti azt, hogy teljesen kimaradt volna a gyógynövények, a patikában is felhasznált és árult gyógynövények sorából és még kevésbé azt, hogy házilag nem használták. Alberti Andor például még 1914-ben is említette, sőt eléggé részletesen le is írta a gyógyszertárakban kézi eladásban szereplő gyógynövények között. Eszerint a vasfű „Acélfü": Herba Verbénáé. Szerte Európában, különösen annak száraz vidékein előjövő növénytől, a Verbenacea Verbena officinalis L.-től származik. „Ma már csak elvétve használják - írja. Fejfájásnál és gyengeségnél nem különben mint a chinai tea helyettesítőjét és ennek hamisító szerét használják."

15 Ahogy látjuk, itt nem a voltaképpeni vasfűről van már szó, hanem egy közeli rokonáról, amit egyébként stílusosan acélfűnek neveztek, bizonyára tekintettel a vasfűvel való közeli rokonságára és 10 RÁPOTI Jenő-ROMVÁRI Vilmos: Gyógyító növények. III. kiadás. Budapest. 1972. 251. 11 Antidotarium Cassoviense (Kaschau. 1732) Fakszimile: Gent, 1977. 12 Justi Joannes TORKOS: Taxa Pharmaceutica Posoniensis... Pozsony, 1745. 13 Hajdú-Bihar megyei Levéltár IV. 101 l/K. 4. 52. pag. - Vö.: BENKŐ Ferenc: A debreceni városi patika Kazay Sámuel idején. Acta Pharmaneutica Hungarica 1976. 307-318. 14 BALOGH Kálmán: A magyar gyógyszerkönyv kommentárja. Budapest, 1879. 15 ALBERTI Andor: A kézi eladás gyógyszerei. Budapest. 1914.