Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A középeurópai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok
legtávolabb északnyugatra a Münchenbe vivő út mentén az erdők alatt Oujezd, Drazenov, Postrekov, Chodov s a mostani kisváros, Klenec. ,,]S Különben Jirásek nemcsak itt, A kutyafejüekben adja a chodok jellemzését, életmód-ismertetését, hanem több más művében is. Közülük talán legjelentősebb a Staré povésti ceské című híres, több magyar fordításban és kiadásban is ismeretes (Régi cseh mondák; mi ezúttal a Zádor András fordította: 1984-ben, a Cseh Irodalom Könyvtára c. sorozat 3. kötetként megjelent, Madách-Európa kiadók közös gondozásában - Bratislava-Budapest - napvilágot látott könyvre hivatkozunk). Jirásek ebben a munkájában az Isten ítélete című részt egyenesen és kizárólagosan a chodoknak szentelte. Összefoglalta benne és művészi módon megfogalmazta mindazt, amit a chodokról, Chodskóról tudni lehet és kell. A chodokat illetőleg nemcsak abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legnagyobb cseh írók műveiből szerezhetünk róluk ismereteket a legjelesebb magyar írók fordításában, hanem abban is, hogy a kérdésre vonatkozó cseh etnográfiai szakirodalmat összefoglaló módon - főleg A. Weber, Vaclav Mencl és Jindrich Jindrich alapvető munkáira hivatkozva - az egyik legkiválóbb szlovák etnográfus, Michal Markus, magyarul adta közre. 19 A chodok életmódjára, sajátos kultúrájára vonatkozóan legjobb, ha továbbra is Jirásek bevezetőjét idézzük. Nagyszerű, egyben művészi és tudományos összefoglalás ez a chod népcsoport élete, kultúrája jellemzésének. „Békeidőben a gyepűt járták, s vigyáztak, hogy a szomszéd németek határaikat beljebb ne nyomják, a cseh erdőket jogtalan ne irtsák, bennük ne vadásszanak, általában hogy garázdaságot maguknak meg ne engedjenek. Eközben, ahogy a régi emlékek mondják, a chodoknak nemegyszer véres csatákba kellett keveredniük, mégpedig a bajor, főleg brodi vadorzókkal és kártevőkkel. A chodoknak ezekben a határjárásaikban s őrségeikben megbízható szövetségeseik voltak nagy, erős kutyáik, s jó kísé18 ALOIS Jirásek-NÉMETH László: A kutyafejűek. Bp., 1977. 5-6. 19 ALOIS Jirásek: Régi cseh mondák. Fordította: Zádor András. Az előszót írta Zalabai Zsigmond. A Cseh Irodalom Könyvtára 3. Bratislava - Budapest, 1984. Isten ítélete. 249-257. Vö.: Michal MARKUS: A cseh és a szlovák néprajzi tájak és népcsoportok kutatásának eredményei. PALÁDI-KOVÁCS Attila (szerk.): Néprajzi csoportok kutatási módszerei. Sárospatak, 1977. november 15-16. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 7. Bp. 1980. A chodokról 185-186. - Lásd: A., WEBER: Chodsko. Praha, 1914.; Václáv MENCL: Puvod obytného domu domazlickych Chodu. Zprávy památkového péce. 1957.; Jindrich, Jindrich: Chodsko. (Historická monográfia). Praha, 1956.
