Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A középeurópai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok
rőtársuk, a fokos (vagy csákány, chodul cakan: bot és fegyver egyszerre, mintegy másfél méter hosszú, kemény fából. Az alsó végén erös, éles hegy, felül kis fejsze bunkóval. A nyele föntről egészen az aljáig bádoglapokkal és szögekkel gazdagon díszítve. Csákányt a régi időkben a nős emberek hordtak, amikor szolgálatba, Bajorországba, vásárra, esküvőre, keresztelőre, hasonlókra mentek.), későbbi időkben a hosszú vagy rövid puska. Azokban az időkben is mindig fegyverrel jártak, amikor az országgyűlési határozatok értelmében ez királyságunk többi lakójának nem volt megengedve. Valahányszor a cseh király az ő vidékükre vonult, a chodok fegyverbe szállva fő zászlójuk alatt üdvözölték, amelyen a címer kutyafej volt (innen a nevük: kutyafejüek), s ősi szokás szerint egy hordó mézzel ajándékozták meg fejedelmüket, díszőrségként kísérve át a határhegyeken. 1 ' 20 Visszatérve címerükre, a kutyafejre, illetőleg a szolgálatukban álló határőrző kutyákra, azt kell megemlítenünk, hogy az a hűség és éberség jelképe is volt, kifejezve a chod népcsoport életének, életmódjának lényegét. Jirásek a továbbiakban szépen megemlékezik a chodok jogairól, életmód-alakító kiváltságaikról is. Azt mondja a chodokról, hogy: „Emberemlékezet óta szabad nép voltak, semmiféle uraságnak sem voltak alávetve, csak a királynak magának. Földjükön nemes birtokot nem vehetett, meg nem telepedhetett. Robotot vagy más jobbágyi szolgálatot, amely az egész parasztnépet annyira nyomta, a chodok egyáltalán nem végeztek. Az őrizett erdőket szabadon használhatták, ősi időktől háborítatlan vadásztak bennük, erejüket medvén és farkason gyakorolva, amely a Cseh-erdőben még a XVII. században is bőven volt. Vámot és hídpénzt a királyság területén nem fizettek, az ipart területükön belül szabadon űzhették. Akadály nélkül, kényükre költözködhettek bárhová, nősülhettek és mehettek gyűlésbe." 21 Jirásek nagyon jól ismerte azokat az életmódbeli tényezőket, amelyek a chodokat végül is önálló néprajzi csoporttá formálták. Nagyon helyesen a kiváltságolásban és azon belül azokban a tényezőkben találta meg ezeket és mutatta be, amelyeknek elsőleges közösségteremtő erejük volt. Minden más, a chodokhoz hasonló őrnépcsoportnál, így a magyar hajdúságnál is az egyik legfontosabb ide vonatkozó tényező volt a „saját jog", a saját, önálló bíráskodás. Legjobb, ha erre vo20 Uo. 7. 21 Uo.
