Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A középeurópai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok

Jen Sladky Kozina, az utolsó chod felkelés Chod határőr hagyományos viseletben, vezérének emlékműve csákánnyal és kutyával A chodok történetéről szóló vázlat után szóljunk néhány szót életmódjukról, sajátos kultúrájukról, azokról a gazdasági, társadalmi és nem utolsósorban kulturális tényezőkről, melyek kialakították és jellemzik ezt a cseh néprajzi csoportot. Amint tudjuk, a chodok csehek, cseh parasztok akiket a XII-XIV. században telepítettek le a cseh királyok a cseh-német határ, a környék aranybányái, a vadban gazdag erdők, a hadi és kereskedelmi utak, hágók védelmére és ellenőrzésére. Úgy, ahogy azt Jirásek A Kutyafejüek bevezetőjében oly szépen megírta: „Falvaik, melyek valaha a királyi erdő közvetlen peremén feküdtek, laposokon és csúcsokon terültek el, de mindig úgy, hogy a határ felé eső oldalon dombok vagy magaslatok voltak előttük, amelyek mögé mint természetes bástyák mögé húzódtak le az ellenséggel szemben. Ezek a falvak a határ hosszában vannak elszórva, az átjárók és a legfontosabb ösvények mentén, mintegy hat mérföld hosszú övezetben. Domazlicétől délkeletre a legmesszebb, a Vserubi-szoros közelében van Lhota és Pocínovice falu, ettől északnyugatra a vserubi és brodi utak közt Kycov, Mrákov, Tlumacov és Stráz,