Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Szőnyi Virágh Mihály Önéletrajzának iskolatörténeti tanulságai
kozott arra nézve is, hogy a városka közéletét megtartsa egyfajta, az előbbiekben körvonalazott tájékozottságban, műveltségben. 7 A partikulák mai megítélésénél, ami, mint mondtam, teljes és majdnem tökéletesnek mondható tájékozatlanságon alapul, ez a bizonyos növendéktanítóság okozza a legtöbb zavart, kétkedést, értetlenséget. Pedig arról, hogy nem is egy-, hanem kétféle növendéktanítóról van, illetve volt szó, már igazán semmit sem tudunk. A partikulákban (és ez volt, ennek számított az anyaiskolában, a kollégium alsóbb szintjein tanulók sokasága látogatta több classis is) a publicus praeceptor, vagy publicus praeceptorok - köztanítók - mellett, kisebb-nagyobb számban privatus praeceptorok is működtek. Sokszor megesett, hogy a publicus praeceptor, sőt maga a rektor is privátat is tartott, azaz, a mai fogalmak szerint magántanítással is foglalkozott. Egy-egy nagyobb partikulában azért szerveztek alumneumot, hogy tógátusok kijöhessenek az anyaiskolából és azon túl, hogy egymás között a náluknál is - esetenként - magasabb szintű műveltséggel bíró rektor vezetésével tanuljanak, privátat is adjanak, azaz magántanítóskodjanak. 8 Sokan estek abba a tévedésbe, hogy az alumneumon lévő, a partikulában kint lévő, ott tanuló és tanító tógátusokat tartva szem előtt, a partikulát nemcsak magasabb szinteken tanító latin iskolának, hanem egyenesen főiskolának, vagy legalább is valamiféle főiskolaszerű intézménynek gondolták. Főleg a növendéktanítóság intézménye volt az a tényező, ami az iskolát magát is, de egészében véve ezt a partikuláris iskolarendszeren alapuló teljes oktatási-művelődési életet, -formát igazán népszerűvé tette; közel hozta a művelődés nagy kérdéseit a rendi társadalom, de főleg alsóbb, sőt kimondottan alsó rétegeihez. Ezért is választotta nagyon helyesen Rácz István említett könyve címéül, hogy a debreceni kollégium Az ország iskolája. Szeretném hozzátenni, hogy a debreceni kollégium elsősorban partikulái révén vált ténylegesen az ország iskolájává. Nem hall7 ILLYÉS Bálint: „De jól esett annak a dolga, ki Sz:Miklósban lakhatik." XVIII. századi helyi kéziratok. Kunszentmiklós, 1980. - Vö.: SZENCZI FÖRDŐS Lajos: Emlék-Tárcza. A' kúnszentmiklósi reform, egyház eredete' s személyzete. (A' kúnszentmiklósi reform, egyház jegyzőkönyveiből.) Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. VI. 1847. 49. szám, 1350-1352. hasáb. 8 Praeceptores privati. ZSIGMOND Ferenc: A debreceni református kollégium története id. m. 47. - Vö.: MOLNÁR Ambrus: A partikuláris és nemzeti iskola. GAZDAG István (szerk.): 400 év Hajdúszoboszló neveléstörténetéből. Hajdúszoboszló. 1989. 47-52.
