Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Szelíd és viharos kalandok 1846 őszén

Fut a mezőben szerteszét, Míg mosolyogva néz le rája A csillagok s a hold sugara. S ha patakzajjal, madarak dalával, Virágillattal, csillag- s holdsugárral Ifjúi lelked, lyányka, megtelik, Eredj haza, s aludjál reggelig, És amit ekkor álmodol jót, szépet, Adja meg mindazt a jövendő néked! K. J. kisasszony emlékkönyvébe Szíved bölcsőben fekvő csecsemő; Ott fekszik és még mélyen alszik ő, De majd felébred és keservesen sír... Akkor, szép gyermekem, Legyen szelíden ringató dajkája A nyájas szerelem. A. / " - f f h • ->-' / - , # / , ß *V -~

A - c' ; • • . / > Az emlékvers kéziratát a Debreceni Irodalmi Múzeum őrzi Talán ezeket a verseket köszönetnek és búcsúzásnak szánta Petőfi. A két előbbit be is válogatta az 1847. március 15-én megjelent összes költeményei kiadásába.