Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

Ezekben a hetekben - talán Pákh Albert tanácsát megfogadva és verseinek pozitív fogadtatása miatt - érlelődik meg elhatározása, hogy verseit összeírja, s megpróbálja Pesten kiadatni. Ez a szándék a mérföldkő, amely Petőfinek a színészet ábrándjával való leszámolása és költői identitásának kialakítása között áll. Január közepétől február 10-éig, Debrecenből való távozásáig a kötet anyaga összeállt. A másolgatás közben szép számmal születtek új versek is, pl. a Szomjas ember tűnődése, Ivás közben, A nemes, a Halvány katona, a Boldogtalan voltam egész életemben, a Nem ver meg engem az isten, Hírős város az aafődön Kecskemét, az így ni, látod... kezdetű töredék, de mellettük már érett alkotások is megjelennek, pl. a Tél végén. E versek pontos keletkezési sorrendjét nehéz megállapítani. Álljanak itt abban a sorrendben, ahogy a legismertebb kiadásokban olvashatjuk! A pesti Petőft-szobor eredeti gipszmintája a Kollégiumban így ni... (Töredék) így ni, látod, ennyi az egész, Mi van ebben? ... Nemde megy? No de hog)' páratlan ne legyen, Nesze hát még ez az egy. Jaj! Te kis esik, már elsiklanál? A világért nem szabad! Három a tánc s minden, ami jó! S így vedd három csókomat.