Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

és öltözete miatt. Egyiküknél-másikuknál Petőfi fiatalabb is volt. A diákok leírásaiból egy kicsit más kép rajzolódik ki, mint amilyen a köztudatban él Petőfiről. Szerénynek, halkszavúnak, zárkózottnak jellemzik. Petőfi ekkor főleg a Pápán megkezdett francia nyelvtanulását igyekezett folytatni, és eredetiben olvasta V. Hugo, Balzac és Béranger műveit. A kortárs magyar irodalom is érdekelte, Vörösmarty, Bajza, Garay verseit, Széchenyi és Wesselényi műveit olvasta, és figyelemmel kísérte a pesti újságokat és folyóiratokat. Az Olvasó Társulatnál megtalálható volt a Pesti Hírlap, a Honderű, az Életképek, természetesen az Athenaeum és még számos újság és folyóirat. Ezek Petőfi számára fontos információkat adtak az irodalmi élet fővárosi eseményeiről és erővonalairól. Olvasmányairól szívesen beszélgetett, vitatkozott a diákokkal. Különösen megnövekedett Petőfi tekintélye január vége felé, amikor az Életképekben megjelent három verse, köztük egy már a debreceni termésből. Kollégiumi ismeretségeinek következménye az is, hogy Kovács József, a kántus praesese dallá komponálja A virágnak megtiltani nem lehet és a Szerelem, szerelem kezdetű verseket, amelyek a diákság ajkán gyorsan elterjedtek országszerte. Ezeket a dallamokat később tévesen Egressy Béninek tulajdonították. Kovács József a könyvtár körül is forgolódott, gyakran Somogyi Józseffel, a könyvtárossal együtt saját nevükre vették ki a könyveket, amelyeket Petőfinek kölcsönöztek. Petőfi személyes ismerőseinek köre ezekben a hetekben hirtelen kiszélesedett. Székely József, Böszörményi Károly, Kovács János, aki ekkor szenior volt, valamit Gönczy Pál, Bangó Péter, Emődy Dániel, Buglyovszky Gyula és még mások is Petőfi közelébe kerültek. A kollégiumi beszélgetések és barátságok elkísérik Petőfit rövid élete során. Itteni ismerősei egyikétmásikát látjuk majd a márciusi ifjak körében is. E kapcsolatokra emlékeztet egy hatalmas Petőfiszobor a Református Kollégium középső épületének dísztermi főlépcsőjével szembeni reprezentatív belső falfülkéjében. Ez tulajdonképpen a pesti Duna-parti Petőfi-szobor eredeti méretű, festett gipszmintája, amely Izsó Miklós és Huszár Adolf munkája. A művet az Országos Petőfi Szoborbizottságtól kapta ajándékba a Kollégium 1883-ban. Ilyen pohárból ihatott Petőfi is a Kollégiumban