Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

Elmondanám.. Elmondanám: "Megállj, leányka, Megállj, virágom, csillagom! Egy istenadta szivet bírok; Nesze, ha kell, neked adom. " Elmondanám, hogy: "Szívem tenger, Uralkodjál e tengeren! Jól jársz vele, mert a legszebb gyöngy, A hűség gyöngye itt terem. " Elmondanám, hogy: "Tiszta fényét E gyöngy örökre tartja meg. " Elmondanám ezt, s többet ennél; De nem mondom, mert nincs kinek. Dal Bölcsőben sír az éber csecsemő; Bölcső előtt A dajka zeng — el szokják a dalok Altatni őt. Sok szenvedésein síró gyermeke A fájdalom; Dalt dalra költök — dalaimmal őt Elaltatom. Úgy látszik, a Pákh Alberttel folytatott vitáiból Petőfi nem sokat tanult, nem tett le színészi próbálkozásairól. Január elejétől ismét a fellépés gondolata foglalkoztatja. Nem is eredménytelenül, hiszen a január 15-i előadás színlapjának tanúsága szerint Shakespeare Velencei kalmár c. müvének egyik szerepét, a "maroccoi herceget" Petőfi játssza. A fennmaradt színlap tipográfiája és stílusa arra utal, hogy nem a társulat tagjaként, hanem mint színész pályára menendő ifjú -jelelt szerepet próbatételül választván, - a t.c. Közönség kegyes részvétébe ajánlja magát.

20 20 Petőfi Adattár I. k. Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. 15-16.