Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)
A szabadságharc forgatagában
Ennek a hazalátogatásnak termése a Négy nap dörgött az ágyu... c. vers, amely a Márczius Tizenötödike február 19-i számában jelent meg, s ugyanazokból az élményekből táplálkozik, amelyekről haditudósításaiban is számot ad: Négy nap dörgött az ágyu... Négy nap dörgött az ágyu Nincs szóm elbeszélni Vízakna s Déva közt, Nagy hősiségedet, Ott minden talpalatnyi Csak néma áhítattal Földet vér öntözött. Szemléllek tégedet, Fehér volt a világ, szép S ha volna ember, kit mint Fehér hó este be, Istent imádanék, ügy omlott a piros vér Meghajlanék előtted A fehér hóra le. Térdem, meghajlanék. Négy hosszú nap csatáztunk S nekem jutott a vészes Rettentő vad csatát, Dicsőség, hogy veled Minőt a messze látó Járjam be, oh vezérem, Nap csak nagynéha lát. A csatatéreket. Mindent megtettünk, amit Temelletted lovaglék Kívánt a becsület... A harc veszélyiben, Tízannyi volt az ellen, Ahol az élet pusztul Győznünk nem lehetett. És a halál terem. Szerencse és az isten Sokan elhagytanak, te Tőlünk elpártoló, Rendíthetetlen agg, Egy pártfogó maradt csak De ügye téged, ügye Velünk: ez Bem vala. Én el nem hagytalak? Oh Bem, vitéz vezérem, S lépésid mind halálig Dicső tábornokom! Követni is fogom, Lelked nagyságát könnyes Oh Bem, vitéz vezérem, Szemekkel bámulom. Dicső tábornokom! Itt, Debrecenben írja meg a Közlöny számára a az alábbi haditudósítást, amelyben visszautal vízaknai jelentésére:
