Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

Tudunk arról is, hogy még december 20-a előtt Garay János levelére válaszol. Debrecenben Petőfi eléggé élénk társadalmi életet élhetett. Egy baráti társaságban kardot cserélt Rickl József kereskedővel, aki lovas nemzetőr főhadnagyi rangot viselt. Petőfi tehát díszkardját szolgálati fegyverre cserélte és készülődött a harctérre. Miközben katonai terveit szövögette, s karácsony este levelet írt Kossuthnak, a Honvédelmi Bizottmány elnökének, még Pestre:

7Kossuth Lajos polgárnak tisztelettel Pesten Tisztelt Polgártárs! Debrecen, december 24. 1848. Nem kérek bocsánatot alkalmatlankodásomért, mert nem a magam, hanem a haza érdekében írom e levelet. Mindenki látja s Ön legjobban, hogy egynek vagyunk legnagyobb híjában, a vezéreknek. Ha sejtésem nem csal - s az én sejtéseim nem szoktak csalni - bennem van annyi erő, hogy, ha pályám nyílik, egyike leszek azon vezéreknek, kiknek Magyarország szabadságát fogja köszönni. Azért kérem Önt, nevezzen vagy neveztessen ki engemet őrnagynak, hogy minél előbb saját számadásomra és felelősségemre játszhassam a hazamentés nagy tragoediájában. Nevezzenek ki azon táborhoz, melynek legnagyobb és legnehezebb tennivalói lesznek, mert az én erélyem és bátorságom ott éri tetőpontját, ahol mások kétségbeesnek. Legrosszabb esetben, ha a fátum könyvébe más volna írva, mint az én szivembe: szaporítani fogom azok számát, kik, ha életökkel nem hozhattak is hasznot a hazának, legalább halálukkal becsületére váltak. Ismétlem: e kérelmemre semminemű önérdek, egyedül a hazaszeretet ösztönzött. Ha ambícióból tenném ezt, milyen nyomorú ambíció volna az, hogy valaki őrnagyságért folyamodjék, ki máshol, mint én a költészetben, már régen generális. És épen ez, eddig kivívott nevem kezeskedik afelől, hogy könnyelműen, komolyabb megfontolás nélkül bizony nem akarhatok olyan helyet foglalni el, hol eddigi szép híremet tönkreteheti a balsors. Őszintén nyilatkoztam, mintha magammal beszéltem volna, meg lévén győződve, hogy, ha egyebet nem tesz is Ön, legalább nem fogja balramagyarázni soraimat. Ha jobbnak látja Ön kérésemet nem teljesíteni, szolgálni fogok a hazának mint kapi'tány, vagy ha ezt is elveszik tőlem, mint közkatona. Ha pedig kinevez Ön őrnagynak (de honvédekhez, nem pedig nemzetőrökhöz, arra kérem, hogy ez Januarius Íjén történjék, Én csak február ius Íjén mehetek rendeltetésem helyére, de igen óhajtom, hogy kineveztetésem az év első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot tartok az ily kicsinységek felől. Isten Önnel! tisztelő polgártársa Petőfi Sándor kapitány a 28dik honvéd-zászlóaljnál.