Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

Kossuth Petőfit forrófejű ifjúnak tartotta, akit a politikai pályától érdemes távol tartani. Még április végén Tompa Mihály Arany Jánoshoz írott levelében említi:

73 /Kossuth/...állítólag nem akarja őket

74 komolyan venni és egy társaságban így nyilatkozott róluk, hogy: az ilyen szenvedélyes, pezsgő vérű, meggondolatlan fiatal legények után nem szabad indulnia egy komoly politikusnak sem. Mégis, Kossuth közbenjárására a hadügyminisztérium február l-ig szabadságot engedélyez Petőfinek. Ezzel elintéződik zavaros, régen húzódó, és mármár fegyelmi következményekkel járó szabadságolási ügye. Szilveszteri - és születésnapi - versében, Az év végén címűben szorongásos balsejtelemmel néz a jövő év elé, s másnap, Új esztendő napján, 1849 című versében szintén csak a szabadságharc eseményeire gondol. Az év végén Indulsz, pályavégezett év, Menj ...de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba', Jó lesz egy kis égő lámpa: Vidd magaddal dalomat. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál... megpróbálom, Tudnál-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked; Légy méltó neved híréhez, Tedd még ünnepibbekké ez Ünnepélyes perceket. " Petőfi Adattár II. 87. 74 Petőfit és Vasvárit, és talán a márciusi ifjakat.