Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Szinyei Merse Anna: Munkácsy Mihály tájképfestészete
SZINYEI MERSE ANNA: Munkácsy Mihály táj kép festészete A Munkácsy munkásságát tárgyaló sokfajta és egymásnak gyakran ellentmondó írás egyetlen témában jutott összhangra: mindnyájan elismerték a mester tájfestészeti eredményeit. Volt, aki az életmű egyetlen korszerű műfajának tartotta 1 , mások mellette még a portrénak és a csendéletnek is "megkegyelmeztek" . De azok is kiemelkedő jelentőségűnek tartották a valamivel több, mint félszázra becsülhető Munkácsy-tájképeket, akik amúgy a kritikai realista életképekre, vagy a nagyszabású vallásos kompozíciókra alapozták pozitív véleményüket. Az egész oeuvreön végigvonuló tájképeken áttekintve megpróbáljuk röviden bemutatni, milyen esetleges hatások érhették az alkotót és mennyiben ért el autonóm eredményeket e műfajban. A fiatal művészt eleinte kizárólag a hazai népélet ábrázolásának természeti környezeteként érdekelte a táj, mint a jelenet hangulati aláfestése. Szinte semmi hatást nem gyakorolt rá pártofgójának, Ligeti Antalnak kissé száraz, romantikus tájfelfogása — honfitársai közül főként Lötz Károly tájhátteres életképeiből meríthetett ihletet. Amikor müncheni tanulmányai idején kapcsolatba került a barbizoni elveket Bajorország számára közvetítő id. Eduard Schleich és Adolf Lier tájfestőkkel, örömmel fogadta azok tanácsait. Különösen Schleich atmoszféra-festői gyakorlata ragadta meg, mint ezt az 1867-ben Münchenben festett Vihar a pusztán is tanúsítja. Szívesen időzött el a különböző világítási effektusok visszaadásánál, melyekkel a kép zsánerelemeit is kihangsúlyozhatta. A hazai puszta-ábrázolások, különösen Lötz Károly remek zivataros ménes-képeinek emlékét magával vitte külföldre és most azok még életszerűbbé tételére törekedett. Jól érzékelhető ez a Vihar a Pusztánnal egykorú és ahhoz hasonlóan még a romantika dominanciáját magán viselő első Itatás — képén, sőt valamelyest a két évvel később, már Düsseldorfban keletkezett második Itatás-on is. Utóbbi öszefogottsága, nagyvonalúan kezelt fény-árnyék ellentétei és főként a lovak által felvert por sejtelmes atmoszférája impulzivitásával meghaladja a megfigyeléseihez részletezőbben ragaszkodó Lötz felfogását. 1. Itt főképp Fülep Lajosra gondolunk (Magyar művészet. Bp. (1923) 1971. 96), aki aztán többekre hatással volt. 2. Az újabb irodalomból legjellemzőbben Perneczky Géza (Munkácsy Bp. 1970), aki — bár sommás ítéletével magára haragított számos Munkácsy-rajongót — érdekes tájképelemzéseivel fontos új szempontokat tárt a kutatás elé.
