Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Lacambre, Geneviéve: Munkácsy helye a 19. század végének francia művészeti életében
Munkácsynak e szerint meg kellett elégednie a 40 érem egyikével (ezek aranyozott bronzból voltak) a festészeti szekcióban, ahol még rajta kívül Cormon, Détaille, Carolus-Duran, Fantin-Latour, Victor Gerbeaud, Louis-Eugéne Lambert, Wilhem Leibi, Meisdag, Passini, Zamacois és mások is érmet nyertek. A megindító témájú Siralomház 1870 után is emlékezetes maradt, annál is inkább, mivel Flameng metszetében újra megjelent az 1872. évi Szalon kiállításán, Charles Baude pedig az 1878. évi tárlaton fametszet formájában állította ki újra (Charles Baude 1877-ben Jean-Paul Laurens egy művéből készített metszetet). Munkácsy Tépéscsinálóit az 1873. évi Szalon nem jutalmazta, ám 1874-ben sikerült második díjat nyernie az Éjjeli csavargókkal és a Zálogházzal. Az új szabályzat értelmében megkaphatta ismét a díjat, mivel kimondták, hogy a Második Császárság alatt egyszer elnyert érmeket figyelembe kell venni. Ebben az évben, mely különben az az esztendő volt, amikor az impresszionisták először állítottak ki, Gerőmé nyerte el a díszérmet, míg a három első osztályú érmet történelmi tárgyú képek festői: Blanchard, Lenoux és Prior kapták. A 11 másodosztályú éremtulajdonos között ott találjuk Munkácsyn kívül Gervex-t, egy fiatal 22 éves festőt, akinek egy képe (Nimfa és szatír) ekkor került a Musée de Luxembourg-ba, valamint Firmin Girard-t és Hector Leroux-t. Munkácsy nem nyer érmet a Szalonon, de elnyeri az 1878. évi világkiálllítás díszérmét, majd az 1889. évi világkiállítás nagydíját, itt állította ki a Krisztus Pilátus előtt-et, a Golgotá-t és a Bécsi Művészettörténeti Múzeum nagy lépcsőházának menyezeti tervét (I. osztály, 1. csoport, 76—78. szám, Ausztria—Magyarország). Tudvalevő, hogy a Krisztus Pilátus előtt John Wanamaker philadelphiai milliomos tulajdonába került, aki azt rendkívül magas áron szerezte meg. J. K. Huysmans néhány csípős sora megemlékezik erről Egyesek (Certains) című művének Arak (Des Prix) fejezetében. Maissonnier 1807 című művéről beszél, amelyet az amerikai Hilton szerzett meg 330 000 frankért a Steward árverésen, aki — írja Huysmans — " igen zsugorinak tűnhet, ha egy másik amerikaihoz hasonlítom, egy bizonyos John Wanamaker philadelphiai cipőkereskedőhöz, akinek volt bátorsága néhány héttel korábban 600 000 frankért megvásárolni a Krisztus Pilátus előtt-et, ezt a szegényes díszletet, amelyet a kegyesség parvenüje, a festészet jöttmentje, Munkácsy festett és "ugyanabba a kosárba tenni Meissonnier-t, Jacquet-t, Munkácsyt és Detaille-t". Wanamaker — ízlését akinek gyűjteményét csak nemrég oszlatta fel az a nagyáruház, melyet Philadelphiában létesített és az Egyesült Államok legnagyobb orgonája díszítette — nem árt néhány más, Munkácsyra nézve kevéssé hízelgő példával megvilágítani. Pierre Fritel hivatalos művész rendkívüli Hódítókjárói (Conquérants) van szó, aki 1900ban a Palais d'Orsay dísztermétől kapta a megrendelést (a képet a múzeum őrzi). Ez a kis tisztázás lehetővé teszi, hogy értékén kezeljük azt a dicséretözönt, melyet Gabriel-Désiré Laverdant közölt. Laverdant 1881-ben előadást tartott a Szent-János Társaságban Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képéről és a képnek a dogmához való viszonyáról. Az előadás szövegét a francia sajtó műkritikái követik 76 oldalon a Dentu cég gondozásában. Laverdant művének 1882-ben kiadott magyar fordítása jelentősen hozzájárult a művész dicsőségének megalapozásához.
