Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Végvári Lajos: Munkácsy és az európai hagyomány

VÉGVÁRI LAJOS: Munkácsy és az európai hagyomány Az évek során számos téves nézet alakult ki Munkácsy személyiségéről, műveltségéről, ismereteiről. Ezek a közkézen forgó vélemények Munkácsyt bárdolatlan őstehetségnek ítélik, akinek nem kenyere az írás, nem tud szalonképesen viselkedni és nem beszél nyelveket. Ezek az ítéletek müncheni akadémiai társaitól származnak, akik csak a vidékről érkezett csizmás magyar ruhában járó suta fiatalemberre emlékeznek. Munkácsy többszáz magyarnyelvű levele és franciául írt Souvenir de mon enfence c. önéletírása cáfolja a hamis véleményeket. Műveltségéről, magatartásáról több hiteles írás olvasható, így Szomory Dezső Párizsi regény c. művében, vagy Rippl-Rónai emlékezéseiben. A korabeli sajtó részletes beszámolókat ad a Munkácsy palota atmoszférájáról. A művészeti hagyományokhoz való viszonyára vonatkozó tömérdek dokumentumon kívül művei nyújtják a legfőbb tájékoztatót. Munkácsy 16 éves korában Szamossy Elek egy akadémiai képzettségű festő tanítványa lett. Mestere nemcsak technikai ismereteit gyarapította, de megismertette a művészettörténet alapjaival. Ez tovább szélesedett Buziáson, Ormos Zsigmond temesi főispán, műgyűjtő és művészettörténész házában. Ormos jól képzett világlátott ember volt, ismereteit szívesen átadta a fogékony fiatalembernek. Reprodukciógyűjteménye segítségével ismerkedett meg Munkácsy a festészet nagyjaival. Midőn 18 évesen Pestre került, a Kamon kávéházban összegyűlő fiatal írók baráti körükbe befogadták, olvasmányokkal látták el és hozzásegítették a művészeti életben való tájékozódáshoz. Than Mór és Ligeti Antal segítették tanácsokkal és korrektúrával. Ligeti lehetővé tette, hogy Munkácsy képeket másolhasson az Országos Képtárban. Ekkor ismerkedett meg a XVII. századi holland mesterek munkáival. A bécsi akadémián töltött fél év alatt gyakran járt a Kunsthistorisches Museum elődjében, főleg Rubens és Brueghel képei hatottak rá. Bécsben látta Knaus düsseldorfi festő Taschenspieler c. képét, egy olyan művet mely a bécsi biedermeier festők munkáihoz képest modernebb volt. Knaus hatását a Munkácsyt kritizáló szakírók, elsősorban a németek eltúlozzák. Kétségtelen, hogy élménye sokáig befolyásolta, de midőn 1869-ben kijutott Knaushoz Düsserdorfba már nem kapott a példaképtől jelentős útmutatást, sőt túllépett rajta. Ennek három fontos oka volt. Az első, hogy Münchenben Kaulbach a későklasszicizmust a barokk szemlélettel ötvöző képei ragadták meg. Ezt a hatást elfeledtette az 1867-ben történt párizsi útja alkalmával látott világkiállítás, megismerte Courbet műveit. De még nem merte