Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

Kivétel Debrecen, ahol szilveszter estére kappant sütöttek. Fülöpön, Hajdúnánáson szilveszterkor tököt sütöttek, hogy sok pénzük legyen az újévben, meg ez szerencsét hoz a jószágtartásban is. Újév reggelén legtöbb helyen rétes, vagy hájastészta várta a köszöntőket (Kismarja, Báránd, Derecske, Nagykereki, Hajdúnánás,

371 Újszentmargita). Hajdúszováton kásás bélest kaptak az újévi köszöntők.

372 Az újévi ebéd általában a vasárnapi ebédhez hasonlított, de sehol se főztek baromfit, ezzel szemben mindenütt előnyben részesítették a disznóhúst, mert „a disznó 373 * előre túr", tehát szerencsét hoz az újévben. Egész napon at malacsült várta a köszöntő zenészeket is. Újév napján szívesen ettek kocsonyát is (Szerep, Püspökladány, Újszentmargita, Hajdúnánás stb.). Szilveszteri böjtre utaló jelenség, hogy Hajdúszováton ilyenkor szilvaciberét főztek. Katolikus falukban az újévi ebédet már az előző napon megfőzték. Újévtől Pünkösdig Ezt az időszakot három nagyobb szakaszra tagolhatjuk. Január, február, egészen húshagyó keddig a farsangi időszak. Ezt az időszakot tájunkon nem nagyon különböztették meg, legfeljebb annyiban, hogy ekkorra estek a téli társas összejövetelek. A Hajdúság kivételével az 1930-as évekig még éltek a fonók, gyakori volt az estézés, kukoricahántás, tollfosztóka, szombat estéken a cuháré, ricsaj, játszó néven ismert táncos összejövetel. Ezeken az összejöveteleken gyakran felbukkantak hagyományos ételféleségek. Sok helyen sütöttek pl. farsangi fánkot. Sárándon ezt valamivel nagyobbra sütötték, mint rendesen, s tetejére lekvárt tettek. Újszentmargitán is fánkot (pampucka)> va

gy csőrögét (fterőke) sütöttek. Ismerik a farsangi fánkot Bárándon, Egyeken is. Téli összejövetelek kedvelt csemegéje a cukrozott, vagy mézes főtt kukorica. Általában erre az időszakra esnek a disznótorok, ezért igen sok húsos, zsíros ételt esznek. A hamvazó szerdával kezdődő, s hat hétig tartó böjtös időszak a görög katolikus lakosság étrendjét teljesen átalakította. Erőteljesen befolyásolta a római katolikusok étkezését is, de bizonyos mértékben még a reformátusok táplálkozásában is érezteti hatását. Húshagyó kedden pl. Hajdúnánáson a reformátusok is tyúkot öltek, hogy a nemsokára kelő csirkékhez szerencséjük legyen. Kábán a húshagyó kedden elfogyasztott tyúk csontját egy zacskóba tették, s a padláson a szelemengerendára felkötötték, hogy nyáron a baromfi el ne hulljon.

374 A böjtös ételek legfőbb jellegzetessége, hogy zsír helyett olajjal főzték. Ezt a katolikusok egész böjti idő alatt betartották. Mivel a húsok általában nem mentesek a zsírtól, a böjtöt szigorúan betartok húst nem ettek. Előtérbe kerültek tehát a zsírtalan kásák, főtt tészták, a különböző ciberék, ciberelevesek. Zsákán a görög katolikusok tejes ételt se fogyasztottak. Ezt a római katolikusok nem követelték meg.