Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

Újszentmargitán pl. a böjti időszak alatt is szívesen főztek habart leveseket, s a főtt tésztákat vajaljával ízesítették. A reformátusok napi étrendjében a böjt hatása abban mutatkozik, hogy ezekben a hónapokban több főtt tésztát esznek, több tejet, tejfelt, mézet fogyasztanak, mint máskor. Különösen a pénteki napokon mérsékelik a zsíros ételek fogyasztását. Sok faluban tipikus pénteki eledel a paszulyleves, s általában kerülik a zsíros ételeket. A legszigorúbb böjtöt a görög katolikusok a nyíri falukban, s a görögkeleti vallású románok tartották. Fülöpön pl. még az 1910-es években is „szigorú böjtöt" tartottak, tehát nemcsak zsíros ételt, de még tejet és tojást se ettek, kivéve a sárga túrót, melyet a szigorú böjt alatt is elfogyasztották.

375 Legszigorúbb böjtös nap a nagypéntek. A hithű görög katolikusok, de némely helyen a rómaiak is ezen a napon teljes böjtöt tartottak, azaz egész nap semmit nem ettek. A nagypénteki böjt még a református falukat is érintette: általában ezen a napon ők se ettek zsíros ételt, hanem ciberét, ciberelevest, mákos, túrós laskát főztek, igaz, a debreceniek ezt azért jól meghintették szalonna tepertővel. Nagypénteken a református falukban is tengerit pattogtattak. Újszentmargitán a böjtöt azzal enyhítették, hogy napraforgót pirítottak s azt ették. Húsvét vasárnap reggelén aztán véget ért a böjt. Ilyenkor mindenütt a megszokottnál dúsabb ebédet főztek. A hozzávalókat már előző nap elkészítették. A katolikusok mindenütt kalácsot sütöttek, sonkát, tojást főztek, s ezeket egy üveg borral húsvét reggelén elvitték szentelésre. Legjellemzőbb a hajdúdorogiak 5 rózsával díszített pászkakalácsa. Fülöpön, Nyírábrányban, Budaábrányban sódart, kolbászt, töltött tyúkot és sárga túrót is szenteltettek. A szentelékeket erre a célra készített díszes vesszőkosarakba rakták, s szent jelvényekkel díszített szentelő kendővel leterítették. A felszentelt ételeket húsvét napján elfogyasztották, ezekkel a köszöntőket, locsolókat is megkínálták. Általában vigyáztak arra, hogy a szentelmények minden morzsáját megőrizzék. Amit már nem ettek meg, azt az állatoknak adták (Sáránd). Fülöpön a szentelt tojások héját elégették.

376 A húsvéti ünnepi ebéden elmaradhatatlan volt a tyúkhúsleves. Nagyon sok helyen főztek töltött káposztát, kocsonyát (Egyek, Újszentmargita, Püspökladány, Hajdúnánás), némely helyen birkapörköltet (Egyek, Biharnagybajom), báránysültet (Hencida, Gáborján, Biharnagybajom, Hajdúhadház, Báránd). Újabban ott is sokan főznek sonkát, ahol nem szokás a szenteltetés, mert a húsvéti locsolókat főtt sonkával is illik megkínálni. Húsvétkor elmaradhatatlan volt a kalács, s mellette még valamilyen édes sütemény, régebben fánk, csőröge, újabban szalakális, cukrozott tészták. A húsvéti ételtobzódás után az évi rendes kerékvágásba tért vissza a táplálkozás menete. A tavaszi évad utolsó nagy ünnepe a pünkösd étrendje már alig tért el a rendes vasárnapi menütől. Ilyenkor már kimerülőben volt a télen feltöltött kamara, az új meg még nem érkezett el. Ezért a pünkösdi kalács az egyetlen, amit legalábbis a Berettyó-menti falukban sohase hagytak el, mivel itt szokásban volt, hogy pünkösd