Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

A fontosabb ünnepek részben az úgynevezett jeles napokhoz, az emberi életkor fordulóihoz, a munka és a társasélet jelesebb eseményeihez kapcsolódnak. A jeles napok étrendje Hét naponként ismétlődő jeles nap a vasárnap, (zsidóknál a szombat), mely a Mózes-féle teremtésmítosz szerint munkaszüneti nap, s erre a napra esnek a keresztyének számára kötelezően előírt istentiszteletek, templomjárások. A vasárnapi étkezések éppen ezért a templomi istentiszteletekhez igazodtak. Vasárnap reggel falun mindig felseperték a ház elejét, az utcát, az udvart, a család minden tagja „megtisztálkodott", a férfiak borotválkoztak. Ennek megfelelően a reggeli a megszokottnál kissé későbbre tolódott. Különösen ott, ahol kora reggeli, hajnali misére is elmentek. Emiatt is a vasárnapi reggeli nem nagyon különbözött a hétköznapitól, de ahol az ünnepnek nyomatékot akartak adni, itt jelentek meg az újabb ételek, mint a kávé, tea, melyet jobb módúak néha kaláccsal ettek. A szokásos pirítós kenyér, sült szalonna, kolbász mellett több helyen főleg vasárnap reggel ettek szalonna zsírjában dinsztelt káposztát (Fülöp), tojás rántottát kolbásszal. A vasárnapi ebéd legkevesebb két fogásból állt. Legtipikusabb, sok helyen állandó eleme a húsleves. Ennek elmaradása a szegénység jele. Természetesen, leggyakoribb a tyúkhúsleves, ritkább a marhahúsleves. Számbajöhet még a friss hússal főzött zöldség-, vagy gyümölcsleves, de a füstölt hússal főzött levesek már nem számítanak ünnepi levesnek. A második fogást képezhette a levesben megfőtt hús valamilyen mártással, töltött káposzta, valamilyen sült hús, újabban rántott hús, paprikás csirke. Ugyancsak újabb vasárnapi köret a rizskása, s gyakori a savanyúság. Kivételes alkalmakkor, főleg amikor kedves vendég is jött ebédre, a leves és a sült hús közé beépülhetett a főtt hús mártással, a töltött paprika, vagy a töltött káposzta. A vasárnapi ebéd nagyon gyakran záródott valamilyen édes tésztával. Ez régebben lehetett fánk, csőröge, vízenkullogó, kürtös kalács, újabban édes tészta. Ha vendég volt, vasárnap elengedhetetlen volt ebédhez a bor, vagy a pálinka. A vasárnap esti vacsora rendszerint déli maradékból állt. Ha ez elfogyott, vagy vacsorára is maradt a vendég, akkor valami gyorsan elkészíthető zsíros egytálételt készítettek. Kábán pl. ilyenkor ettek savanyú káposztát sült szalonnával, sok helyen kolbászos rántottát, sült oldalast, sült töviskes húst, sült kolbászt. Hencidán vasárnap esti vacsora volt a kocsonya. Újév napja Az újévi ünnep már szilveszter estéjén kezdődött. Az év utolsó estéjén szívesen főztek szemes terményből főzelékfélét, mert azt hitték, hogy az szerencsét hoz az új évben, különösen ha disznóhúst is főztek bele. Újszentmargitán szüveszter estéjén szemes kukoricát főztek, cukorrépával édesítve. Legtöbb helyen már óév utolsó napján se főztek baromfit, mert ez a hiedelem szerint elkaparja az újévtől a szerencsét.