Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A kész ételek osztályozása

Tükörtojás vagy ökörszem A tojásokat közvetlenül a forró zsírba ütötték bele, így azok egy darabban sültek meg. Tetejét sózták és borsozták. Ezt néha valamilyen főzelékhez is adhatták (Kismarja). TEJBŐL KÉSZÜLT VASTAGÉTELEK Sárgatúró 1 liter tejet megmelegítettek, kb. 10 tojást felütöttek, felverték és hozzá keverték a tejhez. Egészen lassú tűzön sokáig főzték, míg a leve tiszta nem lett. Ekkor egy szakajtókendőn átszűrték, s az egybeállt sárgatúrót kevés szikkadás után lehetett fogyasztani. Fűszerezése változó. Sokan inkább sósán szerették, ekkor néha még borsozták is. Mások inkább édesen kedvelték. Ekkor a só mellett fahéjjal, cukorral ízesítették. Levét nagyszombaton böjtös ételként ették, magát a sárgatúrót húsvét reggelén szenteltették. Ez is mutatja, hogy a sárgatúró kultikus étel, melyet elsősorban a görögkatolikus falvakban készítettek. A református bihari falukban teljesen ismeretlen. Madártej 3 tojás fehérjét három kanál porcukorral habbá felvertek. A tojás sárgáját egy kávéskanál liszttel, három csapós kanál porcukorral jól kikevertek. Egy liter tejet feltettek főni, beledobtak egy rúd vaníliát. A tejbe beleszaggatták a habot, s mindkét oldalát megfőzték, majd kiszedték egy tálba. A kikavart sárgáját 2 dl tejjel felengedve a fövő tejbe belekeverték. Ha megfőtt, rárakták a habot és tálalták. Újabb étel, de a XX. század elejétől már mindenütt ismerték, s főként gyermekágyas asszonyoknak vitték. Rizskók (rizskoch) A rizst tejben főzték, cukorral, vaníliával ízesítették, majd hűtötték. Közben 6 tojás fehérjét 2 kanál porcukorral habnak felvertek. A sárgáját 6 kanál porcukorral habosra kikavarták. A már meghűlt rizzsel ezt elkeverték, hozzáadták a habot s még kevés lisztet is. Ezután kizsírozott tepsiben átsütötték. Megyénk minden részében ismert, főleg alkalmi, ünnepi eledel volt. „Möllpraj" A balmazújvárosi németek étele volt. A tejbe kavarás nélkül lisztet főztek, melyet utána zsíros kanállal egy tálba szaggattak. Rétegenként egy-egy sor zsemlemorzsa következett. Sósán ették. Ma már nem ismerik.