Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében

„hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok!" — És a seprűn láthatatlanul elrepült. így aztán nem volt gond a hiedelem szerint a Tiszán való átkelés, ha a boszorkányok gyülekezőhelyére a hegyekbe, a „Miskóci hegybe" kellett menniük. A boszorkányok csodálatos utazásának fontos kelléke volt a kantár is, melyet valakinek a fejéhez vágtak, az lóvá változott, és azon nyargalhattak el nagy távolságra is. A hegyek mellett fontos gyülekezőhelye volt a boszorkányoknak a Tisza-parti füzesekben is. Rendkívül figyelemreméltó az a tiszacsegei Tisza-partra lokalizált, alább teljes terjedelmében közölt hidelemmonda, mely a kísértetek vonulása típuscsoportba tartozik. Eddig csupán a Bodrogközből, Szatmárból, Erdélyből kerültek elő változatai.

90 „Nagyapámtúl hallottam, hogy a halász odafent hált a Tisza-parton, a kunyhóba. Arra ébredt, hogy a falubúi nagy nótaszó hallik, bandaszó. Gyöttek ott a Tisza-parton. Ároktürül hallott. Gondolta a halász, hogy valami lakadalmas nép. Mikor iránta értek a Tisza túlsó partján hát megállt a banda, elhalt a bandaszó. És a halászt neviről szólították. Jöjjön által, itt a jó pályinka igyík. Hát ugye a halász meg pályinkaszerető ember vót oszt átment a csónakjával. Egy ócska kis tőgyfa csónakja vót. Hát mikor átmegyen, akkor néz széjjel: sárga hintó, szól a banda, mulatnak. Kínálják a halászt, hogy igyon. Itt. Azt mondják neki: mostmán vigyen át bennünket ezen a csónakon. Hát a halász nagyot nézett, hogy egy csónakon, ennyi embert, meg hintót lovat? Az nem lehet. De lehet. Átváltoztak a lovak — négy ló volt a hintóban — olyannak, mint egy macska. Az emberek hasonlóképpen, ahhoz arányítva lettek kicsik. Úgy hogy a rossz kis tőgyfa csónakon átvitte őket a halászkunyhóho. Ott visszaváltoztak rendes nagyságba. Vót ott a kunyhó közelében a vessző közt egy tisztás, aztán ott tanyát ütöttek, beállt a banda, hozzáfogtak táncolni, mulatni. Hát a halászt is itatták, kedve kerekedett. Azt mondták a halásznak, hogy táncoljon. Adtak a kézire egy szép nőt. Hát táncoltak, mulattak. Hát oszt amikor kezdett hajnalodni, hallja a halász, hogy mondják egymásnak: hajnalodik, ránkvirrad, mostmár menjünk. Kezdtek bontakozni, készülődni. Azt mondják a halásznak: lökje el a táncosát magátúl, azt a szép nőt. A meg ellökte. Oszt amikor ellökte, abban a pillanatban a csónakjának változott. És hogy a csónak eldűlt, ketté is esett. Hát a halász oszt bánatos lett, oda a csónakja. Azok meg nevették. Azok meg felpakoltak abba a sárga hintóba, oszt mint a repülőgép felemelkedtek a levegőbe és elmentek. Hát reggel jön a többi halász... mondja nekik, hogy mi történt az éjszaka. Azok meg nem hitték. Viszi oszt üket, oda, mutassa hun mulattak. Hát amikor odaérnek ott vót a sok cifra rongy, lúlábszárak, füsü darabok, tehén szarvak. Hát azt állapították meg, hogy a gonoszlelkek mulatoztak ott. Mán mink ezt nem hisszük el, de ők elhitték."

91 A kísértetek vonulása típuscsoportba tartozó hiedelemmondák az éjszaka a levegőben „csengő-bongó szekéren" repülő, mulatozó szellemek, kísértetek, boszorkányok, tündérek képzetének epikus megfogalmazásai. A mondákban szereplő motívumok állandóak. Ennek alapján a kutatók a típuscsoporton belül 8 típust állapítottak meg. Ezek egyike, amikor a „Révészt éjfélkor négylovas hintón érkező nászmenet költi fel. Csónakjába behajtják a hintót. Átérve mulatni kezdenek, a révészt is invitálják. Adnak mellé egy menyecskét. Távozáskor fölszólítják, hogy lökje el a partnerét. Az a földre zuhanva a révész csónakjává (rossz hajódeszkává stb.) változik, szétreped."

92 Ennek a típusnak a megfelelője a tiszacsegei változat, annyi apró különbséggel, hogy ott halászról és nem révészről van szó. Mivel kutatásunk tárgyát képezi a mitikus lények metamorfózisának vizsgálata is, amenynyiben az a Tiszán való átkelésüket, közlekedésüket szolgálja, szólnunk kell az idézett mondában szereplő átváltozásról is, amely tulajdonképpen miniatürizálódás. Minden önmaga kicsinyített mása lett. Ahhoz ugyanis, hogy a halász a négylovas hintót, a lakodalmas népet, a bandát csónakján át tudja vinni a Tiszán, átváltoznak a lovak, akkorának, mint egy macska, az em90 vö.: Magyar Néprajzi Lexikon 3. k. (Bp. 1980) 208.; Bihari A., 1980. 91 DENIA, ltsz. 1421. 86-87. PappJ. gyűjt. 92 Ld. 90. j.