Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében

A település a Tiszán átvezető rév miatt korán fontos szerephez jutott. Már a középkori oklevelek kiemelik a rév fontosságát jövedelmezőségét. A rév jelentőségét az adta, hogy a Tiszát itt szelte át az az útvonal, mely Erdély jelentősebb városait kötötte össze Budával és Béccsel. Ezt az útvonalat 1478-ban a debreceni mészároscéh is használta, s a korabeli marhakereskedelem igen fontos útjává vált.

7 A Tisza itteni szakasza, lassú folyása és viszonylag csekély szélessége miatt alkalmas volt az átkelésre. A víz szabályozása előtt a Tisza szabadon járta a környéket és olykor igen nagy károkat okozott a megművelt földeken és legelőkön. A nagy árvizek idején (1836-ban és 1855-ben) nemcsak a szántókat, réteket ostromolta a víz, hanem a falu alacsonyabban fekvő részét is elborította, olyannyira, hogy hetekig csak ladikon lehetett közlekedni.

8 Még 1721-ben Debrecen városa építtetett egy csatornát, hogy a Völgyesben levő vizet az Árkuson át levezessék. Ma már csak a szájhagyomány őrzi, hogy a XVIII. században még a Tisza magasabb vízállásakor Nádudvarra ezen a vízi úton szállították a máramarosi tutajosok a sót és a szálfákat.

9 A Tisza szabályozása, a környező táj ármentesítése — mely természetesen Csege határát is érintette — 1846-ban Tiszadobnál kezdődött, majd a szabadságharc okozta kényszerű szünet után 1850-ben folytatódott, s 1859-ben fejeződött be. A falunál a Tisza, ma ún. Kistisza kanyarulatát gáttal vették körül, majd megásták a leendő Tisza-medert az Ördögfok és Bivaly fok között. Fél évszázad kellett ahhoz, hogy a Tisza befűzze a Kistiszát (1904).

10 A szabályozás révén Tiszacsege kb. 3 km-re került a folyó fő medrétől. 1849 után indult meg a tiszai gőzhajózás, ez — átmenetileg — növelte a csegei rév forgalmát is. A csegei parton indóház létesült. A csegei rév jelentősége végül is az 1891. augusztus 5-én átadott debrecen—füzesabonyi vasútvonal miatt csökkent.

11 Tiszacsege nem volt soha ún. halászfalu. Lakói kezdettől állattartásból és földművelésből éltek. A halászat csak kiegészítő megélhetési forrás volt.

12 A község Árpád-korból eredeztethető nevének: (Csege) eredetére, jelentésére vonatkozóan számtalan adatot találunk. A népi etimológia szerint a falu neve a kecsegéből (acipenser ruthenus) ered, éspedig a szó első tagjának (ke-csege) elvonásával, mivel a Tiszának ezen a szakaszán mindig sok kecsegét fogtak.

13 A falu 1696-ban készült pecsétjében és címerében egy úszó kecsege látható. Valószínűleg a szájhagyomány ennek a pecsétnek a láttán, jóval később, a XIX. század végén keletkezett.

14 A szájhagyományban emlegetett kecsegével való azonosítás a nyelvészek szerint lehetetlen.

15 A Tisza jelzőt csak a XIX. század elején toldották a falu nevéhez.

16 7 PappJ., 1967. 23. 8 Papp J., 1967. 7-8. 9 Papp /., 1967. 8. 10 Bencsik J., 1988. 44. 11 BencsikJ., 1988. 44. 12 PappJ., 1968.24.; Bencsik János az 1787-es jobbágyösszeírás és az anyakönyvi adatok együttes bemutatásával közli a faluban lévő háztartások összeírását. E szerint 7 halász, 1 révész mellett 23 kimondottan állattartással foglalkozót regisztráltak (csikós, kondás, juhász, csordás, sőrés), és természetesen szép számmal foglalkozhattak állattartással a telkes jobbágyok is. vö.: Bencsik J., 1977. 116-125. 13 BencsikJ., 1988. 6.; PappJ., 1967. 19. 14 Talán éppen akkor, mikor Pesty Frigyes „Magyarország helységnévtára" című munkájához minden helység elöljáróságától adatokat kért,többek között a falu nevének eredetére vonatkozóan is. Vö.: Pesty Frigyes: Magyarország helységnévtára. Széchenyi Könyvtár kézirattára. 38. k. 69.; Papp J., 1967. 19. 15 Nyelvünk évszázadok során át igen sokat változott, ezeknél a változásoknál azonban olyan törvényszerűségek és szabályok figyelhetők meg, melyek szerint kizárt, hogy a kecsege szó, csegévé alakuljon át. 16 Minthogy az ország területén a középkorban is több Csege nevű helység volt található, az oklevelekben már ekkor feltüntették, hogy a Tisza melletti Csegéről van szó. Papp J., 1967. 20.