Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében
Hermann Ottó és nyomában mások is a halászatból eredeztették a falu nevét. 17 E szerint Csege, a Tiszán rendszeresen épített, gerendákból összerótt, az anyamederből kiszakadó mellékág rekesztését szolgáló, vizafogásra állított halászó eszközt, szegyét jelentett. A dolgozathoz a terepmunkát 1979—80-ban és 1990-ben végeztem. Felhasználtam továbbá Papp József1971—72. évi helyszíni gyűjtésének a vizsgált témával kapcsolatos néhány adatát. 18 A Tisza vize a népi gyógyító eljárásokban A népi gyógyászathoz kapcsolódó kiterjedt ismeretanyagban szemmel láthatóan keverednek az ésszerű tapasztalatok és a hiedelmek. A folyóvíz tisztító és betegségeivivő szerepe a magyar néphitben közismert. 19 Tiszacsegén mind külsőleg, mind belsőleg, továbbá borogatásra, fürdőkészítésre rendkívül hatásosnak tartották a Tisza vizét. Ezt azzal magyarázták, hogy a Tisza árterén mindenféle gyógynövény megtalálható, és a gyógynövények gyökereik révén hatóanyagaikat mind a Tiszába juttatják. Továbbá azzal a hiedelemmel, hogy a folyóvíz messze viszi a belékerült dolgokat, ugyanúgy leviszi, elviszi a különböző betegségeket, nyavalyákat is. „Vótak ilyan kuruzsló asszonyok, akik ki tudja, hogy mi mire jó, meg milyen alapon, használtak mindenfélét. Azt mondták, hogy a Tisza vize nagyon jó. De nemcsak a Tisza vize, hanem a folyóvíz. Ha valakinek kiütése vót, a folyóvíztől meggyógyult, ha abban mosogatta, mer azt mondták a folyóvíz mindent elmos és elvisz." (Özv. Sallai Jánosné Pikó Erzsébet, sz.: 1914.) A fekélyek gyógyítására, mosogatására is a Tisza-vizet használták a faluban. A fájó, beteg láb mosására is rendkívül hasznosnak tartották. „Én még most is, ha kimegyek a Tiszára, a lábamat térdig megmosom, úgy megkönnyebbülök." (Férge Józsefné Szilágyi Lídia, sz.: 1928.) Ha valakinek fájt a szeme, Tisza-vízzel borogatta. 20 Régen nagyon sok tüdőbeteg volt a faluban, azok gyógyítására is hatásosnak tartották a Tisza-víz ivását. Itták a rángógörcsös szívbetegek is, megkönnyebbültek tőle. Állott Tisza-vizes ruhával borogatták szeméremtestüket a nők a menstruáció idején, a kellő higiénia hiánya miatt kivörösödött, felcsípett érzékeny bőr megnyugtatására. „Nem vót ám akkor bugyogó, nem vót vatta, legfeljebb ilyen felkötő vót, ilyen hurkaszerű ruhát tettek a lábuk közé, amit a derekukra kötöttek fel. Az egész nap ott kínzott a lábunk között, feltörte, felcsípte az alsótestünket, mer nem cserélgettük azt olyan gyakran, mint a vattát szokták. És a Tisza vize gyógyította meg, nem vót rá más gyógyír. Vittünk rá vizet, az az állottvizes ruha, az a jó Tisza-víz, azzal borogattuk." (Fülep Lajosné Bari Erzsébet, sz. : 1916.) Ha a gyermek nem aludt éjszaka, nyugtalan volt, akkor 9 szem faszenet vízbe tettek, és a gyereket ezzel mosták meg a lábától fölfelé, és a kisingébe megtörölték. A vizet az ajtó sarkába kellett önteni belülről, mert erősen tartotta magát itt is az az országszerte ismert hiedelem, hogy naplemente után már nem szabad kiönteni a vizet. A fürdetést követően — úgy tartották — jól alszik a gyermek éjszaka. Arra vonatkozóan, hogy a fürösztéshez használt víz a Tiszából származott-e vagy a kútból, megoszlottak a vélemények. A legidősebbek a Tisza-víz hatékonyságában bíztak. A Tisza vize úgy volt igazán hatásos, ha a napfelkelte részről merítették és a folyás 17 Az idevonatkozó kutatások összefoglalását Ld. Papp J., 1967. 21. és Bencsik J., 1988. 9—10. 18 A debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattára (a továbbiakban: DENIA), ltsz.: 1421. 19 vö.: SzendreyZs., 1938/a. 37. 20 vö.: Nagyidán (Abaújm.) is szembajnál patakvízzel mosogatták a szemet. Vajkai—Wagenhuber Aurél: Adatok a Felföld népi orvoslásához = Ethn., 1937. 141.; Ugyanakkor általánosan ismert a szentkutak vizének szemgyógyító ereje. Szendrey Zs., 1938/a. 37.
