Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében

feltört és kettévágott szentelt tojásból a gazdasszony a gyermekeinek adott egy-egy felet, azzal a magyarázattal, hogy bármerre mennek, ez a tojás összetartja őket.

45 A szentelt étel maradékával megkülönböztetett módon bánnak napjainkban is, ez nem kerülhet a szemétbe. A legtöbb helyen gondosan összegyűjtik és a tűzbe dobják. Nyírábrányban és Nyíracsádon is közismert hiedelem az, hogy ha a szentelt csontot elteszik és nyáron nagy zivatar idején tűzre vetik, akkor a vihar elcsendesedik. Nyírábrányban a tojáshajat összegyűjtik egy tálban és elszórják a káposztaföldön azért, hogy bő termés legyen. Budaábrányban a pászka morzsáját és a csontot szórják el a kertekben a magyarázat szerint azért, hogy ne egye ki a féreg a földből a veteményt. Nyíracsádon néhány idős házaspár őrzi még a szentelt étel fogyasztásának azt a régi hagyományát, hogy egy hétig minden reggel esznek belőle egy keveset. Éhgyomorra isznak egy kis szentelt bort, esznek mellé szentelt kalácsot, s utána fogyasztanak mást.

46 Húsvét második napján, húsvét hétfőn jártak a legények locsolódni. Az 1930-as évek végéig a vízzel való locsolódás volt az általános, kivitték a leányokat az udvarra, s a kútnál egy vödör vízzel leöntötték őket. Elvétve előfordult azonban még három-négy évvel ezelőtt is, hogy vízzel locsolódtak. Az 1930-as években kezdett elterjedni, hogy mosdószappannal illatosított vizet töltöttek üvegekbe, az üveg száját pedig ritka szövésű ruhával bekötötték és ezzel locsolkodtak. Ebből már csak a lányok fejére locsoltak egy keveset, úgyszintén a később megjelenő kölniből.

47 A locsolódókat a lányos házaknál pálinkával, borral és a szentelt ételekkel kínálták. A legények korán reggel jártak locsolódni, ezért a leányok még hajnalban felkeltek, nehogy ágyban találják őket. A locsolódó legények „Feltámadt Krisztus!" köszönéssel üdvözölték a leányt és a háziakat, „Valóban feltámadt!" felelték rá. A reggeli órákban és délelőtt a fiatalabb fiúkjárnak locsolódni, ők verset is mondanak és festett tojást, újabban pénzt kapnak ajándékba. A legények csak addig járnak el több lányos házhoz locsolódni, amíg nincs menyasszonyuk, azután már csak szűkebb körben járnak, inkább csak a rokonokhoz, a menyasszony barátnőihez mennek el. Ugyanígy azt a lányt, akinek már van kifogottja (kifogott szeretője), vagy vőlegénye, már kevesebben locsolják meg, főleg csak a választottja barátai és rokonai. Szokásban volt az is, hogy a rá következő napon a lányok locsolták meg a legényeket, gyakran még reggel az ágyban. Nyíracsádon az 1940-es évek végéig általános gyakorlat volt, hogy a nagy ünnepek — karácsony, húsvét, pünkösd — három napig tartottak, három napig nem dolgoztak,

48 s mindhárom napon elmentek a templomba. Az idősebb generáció tagjai, akik már nem járnak munkába, ma is megtartják. Mindhárom napon van mise a templomban, s így aki teheti elmegy a harmadik napon is. Dolgozatom a nyíracsádi görög katolikusok húsvéti szokásainak csupán a hagyományos néprajzi módszerekkel történő részletező leírására vállalkozott. A szokások eredetének, történetének, kultúrtörténeti hátterének feltárása, valamint fennmaradásuk, átalakulásuk mozgatórugóinak megkeresése további tanulmányok feladata lesz. 45 Bálint i. m. 1976. 296. — Kalocsán „... is apró darabokra vágják a szentelt tojást, ki-ki kap belőle. Szólássá is vált, ha új halottról emlékeznek: Tavaly még együtt ettük a szentöt tojást!" Eckert Irma: Egy jeles időszak Kalocsán = Búvár 1935. 3. 189-193. 192. 46 Hajdúdorogon úgy osztották be a szentelt ételeket, hogy egy hétig minden reggel ehessenek belőle. Mágikus erőt tulajdonítottak neki. Barna i. m. 93. 47 Hajdúdorogon a rózsavízzel, kölnivel való locsolódás úgy történik, hogy a legény, miután egymás után háromszor kereszt alakban öntözi meg a lányt, annyiszor mondja, hogy „Feltámadt Krisztus". A lány válasza: „Valóban feltámadt". Mezősi i. m. 1990. 108. 48 A nagy ünnepek második és harmadik napját csak a keleti egyház tartja meg. Cserbak i. m. 305—306.