Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében

3. kép A testőrök csoportja (Nyíracsád, 1990.) Varga Gyula felvétele lásban állnak, fából faragott puskájukat lábhoz teszik. A felvezetőfélóránként jelenik meg a váltással, s az őrségváltást követően a pihenőhelyre kíséri a testőröket. A paplak melletti régi épületben van a pihenőhelyük kialakítva, itt töltik az éjszakát. Ruházatuk barna katonaingből, zöld nadrágból, elöl pulykatollal, oldalt nemzetiszínű szalaggal díszített sapkából és magas szárú katonai cipőből, „surranóból" áll. Fekete nyakkendőjüket középen szintén nemzetiszínű szalag díszíti. Ruhájukat a lábbeli kivételével az egyház őrzi, új ingeket néhány évvel ezelőtt, új sapkákat az idén varrattak. Emellett új puskákat is készíttettek az idei ünnepre. (2., 3. kép) Hajdúdorogon a húsvéti templomi szertartáson részt vevő fiatal fiúkat krisztuskatonáknak nevezik, vezetőjüket pedig káplárnak.

20 Egyenruhájuk is más, mint a nyíracsádiaké, fekete Bocskai-ruhát viselnek, s puska helyett kardot hordanak. A szertartások során bonyolultabb mozgásokat végeznek, mint az acsádiak és ezt előre gondosan begyakorolják. Hajdúdorogon azonban az utolsó 15-20 évben már éjszakára bezárják a templomot, a krisztuskatonák is hazamennek, de még emlékeznek rá, hogy korábban itt is egész éjjel őrt álltak.

21 Nyíracsádon a nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszakán nemcsak a testőrök tartózkodnak a templomban, hanem imádkozó, virrasztó asszonyok is. A rózsafüzér társulat tagjai felváltva egész éjjel fájdalmas olvasókat végeznek.

22 20 Mezősi i. m. 1978. 32—34. és 1990. 107—108. Lásd még: Dankó Imre: Csendkatona = Magyar Nyelvőr 1958. 492. 21 Régebben a koporsó őrzése folyamatos volt péntek délutántól a szombat éjféli feltámadási szertartásig. Mezősi i. m. 1978. 34. 22 „Vannak az imaórák a társulat asszonyoknak. Van húsz bokor, ezek felváltva vígzik az imaórákat. A feltámadásig, ameddig a testőrök is ott vannak. Hangosan imádkozunk. Ezeket a fájdalmas olvasókat vígezzük. Ugye a szentség ki van tíve, van egy sírbolt csinálva, hogy az Úr Jézus halva fekszik, azt magára nem lehet hagyni imaóra nélkül, azt őrzik a testőrök is." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus)