Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében
Budaábrányban a koporsóőrzés szokását nem ismerik, de arról tudnak, hogy idősebb aszszonyok a temetési szertartás után a templomban maradtak imádkozni, a magyarázat szerint azért, hogy a halott Krisztus ne legyen egyedül. Volt olyan, aki a temetéstől a feltámadásig végig a templomban maradt. Nyírábrányban nagypéntektől nagyszombat délutánig szintén felváltva járnak az asszonyok a templomba imádkozni, hogy „ne maradjon egyedül a sír". Valószínűleg egy korábban általános szokás 23 — nagypéntektől a feltámadási szertartásig a templomban való tartózkodás — halvány nyomai ezek, mely abból a népi szemléletből ered, hogy a halottakat nem szabad magukra hagyni, ezért virrasztanak a „halott" Krisztus mellett. A húsvéti ünnepek méltó megülésének elengedhetetlen kellékei a böjt megszűnte után szabadon fogyasztható hagyományos étkek. Ezek elkészítése — kizárólag az asszonyok feladata — az ünnepi előkészületek jól elhatárolható egysége, az ételek köre hagyományosan kialakult, szinte alig változik, s az elkészítési módok is konzervatívak. Az 1930-as, 40-es években általános gyakorlat volt, hogy az összes húsvéti asztalra kerülő ételt a töltött tyúktól a pászkáig nagyszombaton készítették el. 24 Újabban a munkákat megosztva a pászkát még nagycsütörtökön megsütik, mivel a nagypénteket napjainkban is tiszteletben tartják, semmiféle munkát nem végeznek ekkor, főtt ételt nem készítenek. A húsvéti ételek közül görög katolikus vidékeken a díszített kalács, a pászka a legjellegzetesebb. Elkészítési módja, díszítése falvanként különböző, de sehol sem maradhat ki az ételszentelésre elkészített kosárból (bár napjainkban már számos családnál a boltban vásárolt, sütőipartól rendelt kalács kerül bele) a húsvéti ételszentelés közismert elnevezése, a pászkaszentelés is innen ered. 25 A pászka tésztája élesztővel kelesztett, tejjel, zsírral vagy vajjal bedagasztott könnyű kelt tészta, kevés cukor is kerül bele. Nyíracsádon és Hajdűdorogon eredetileg tojást sem tettek bele, de újabban már készítik tojással is, sőt vaníliacukorral, mazsolával, citromhéjjal ízesítik. Nyíracsádon emlékeznek arra, hogy a régi öregek azt mondták, hogy szegfűszeget is kell a pászkába tenni, mert az Úrjézust is szeggel szegezték. Ezt a gyakorlatot nem követik már. (4. kép) Egy háztartásban egyszerre általában mindig több pászkát sütöttek. A család nagyságától függően négyet, ötöt, amennyi egyszerre befért a kemencébe. Az 1940-es évek végéig szokásban volt, hogy egészen nagy méretű pászkákat sütöttek, s ezeket abroszba kötve a hátukon vitték a szentelésre. Mindig vittek azonban egy kisebb méretűt is a kosárban a többi étellel együtt. Újabban négy-öt kilogramm lisztből sütik a pászkát, inkább több kisméretűt készítenek. Számos háztartásban használnak még kb. 50-60 cm átmérőjű, hullámos szélű bádogtepsit pászkasütésre, de az ebben sült nagyobb pászkákat ma már nem viszik el a szentelésre. A jól kidolgozott, bedagasztott kalácstészta tetejét leszórják liszttel és kendővel letakarva meleg helyen kelesztik. Néhol vánkost helyeznek a tetejére, hogy még hamarabb megkeljen. Nyíracsádon szokásban van, hogy a keleszteni félretett pászkatészta tetején keresztben elhelyeznek néhány szál virágvasárnapi barkát, s keresztet vetnek fölötte a következő ima kíséretében: „Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében. Ámen. Feltámadt Krisztus." A pászka készítésénél segédkezők ráfelelik: „Valóban feltámadt." Ezt a szokást az idősebb, 70 év körüli generáció tagjai gyakorolják ma is. (5-6. kép) A húsvéti kalács, a pászka jellegzetessége, hogy tetejét különböző tésztából formált díszítményekkel látják el, cifrát tesznek rá. A pászka tésztáját az egész kelt masszából késsel kihasítva, többnyire megformálás nélkül egy darabban helyezik a tepsire, de előfordul újabban az is, hogy a három ágba font tészta tetejét díszítik. Nyíracsádon a díszítésre szolgáló tésztát nyújtó23 „A görögöknél régi szokás, hogy a Nagyszombatot követő éjet virrasztva töltsék el a templomban." Mihály fil m. 173. 24 Nyírábrányban is hasonló gyakorlatot rögzített Tóth Zsuzsanna gyűjtése. 25 Bálinti m. 1976. 293-295.
