Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Nagybákay Z. Antal: Múzeumpártolás a század elején
1942. június l-jén Déri György és neje ismét Debrecenbe érkeztek, és megtekintették az új, általuk alapított múzeumot. Ugyanaznap este hatkor Kölcsey Sándor dr. polgármester saját lakásán szűkkörű házi ünnepség keretében átadta neki a díszpolgári oklevelet. Az ünnepségen a városi notabilitásokon kívül természetesen ott volt Sesztina-Nagybákay Jenő és felesége is, valamint Édesapám és Édesanyám, továbbá Sőregi is. Másnap a Déri házaspár látogatást tett Sesztináéknál, akinek nagy melegséggel köszönték meg a múzeumuk érdekében kifejtett sok és sikeres fáradozást. Délután utaztak vissza Budapestre, a lelkes Sesztina-pár még az állomásra is kikísérte őket. A Második Déri Múzeum szervezése mellett nem feledkezett meg Sesztina-Nagybákay Jenő a régi múzeumról sem. A Múzeumbarátok Köre útján 1939-ben megvásároltatta Fazekas Mihály 1826-ban megjelent „Tsillagóra" c. füzetét, amiből összesen kettő példányról van tudomás. 1940-ben pedig megvásárolták 200 Pengőért Thuróczy János 1488-ban Augsburgban megjelent ,,Cronica Hungarorum" c. művét. Ez lett akkor a Múzeum legrégibb ősnyomtatványa. A Kör fennállása alatt különben több tudományos kiadvány megjelentetéséhez is hozzájárult, sőt négy saját kiadványa is volt, köztük Zoltai Lajosnak Debrecen vizeiről szóló kiváló értekezése. A Múzeum évkönyveinek a város által kiadott 600 darabos példányszámán felül több alkalommal is 100—100 darab további nyomtatását vállalta, hogy a Kör tagjait elláthassa velük. 1944. május 24-én a Kör tisztújító közgyűlést tartott, ahol Édesapámat Nagybákay (Rickl) Antal vaskereskedőt társcelnökké választották. Űj munkatervet is dolgoztak ki, de sajnos a háború elérte az országot, és annak forgatagában megsemmisült a Kör vagyona, a Múzeumot is hatalmas kár érte, az egyik legsúlyosabb veszteség azonban a Kör idősebbik elnökének Sesztina-Nagybákay Jenőnek a halála volt, aki feleségével együtt 1944. október 21-én tragikus körülmények között távozott el a földi életből. A Kör az ellehetetlenülés következtében gyakorlatilag megszűnt, Édesapám is lemondott az elnökségről, az ügyvezető alelnök végül is a Kör működését megszüntette. Egyébként Sőregi a Déri Múzeum 1943—1947. évkönyvében igen szép nekrológgal búcsúztatta el Sesztina-Nagybákay Jenőt úgy is, mint a Múzeum Barátok Körének elnökét, és úgy is, mint mecénást. Ezzel végére is értem visszaemlékezésemnek, bocsássák meg nekem, ha sokszor olyan dolgokat is megemlítettem, ami köztudomású, de Sesztina-Nagybákay Jenő neve és ténykedése elválaszthatatlan a Városi és a Déri Múzeum, valamint a Múzeum Barátok Körének két háború közti történetétől. Amikor most megköszönöm szíves türelmüket, engedjék meg, hogy röviden elmeséljek egy kedves gyermekkori epizódot a Déri Múzeummal kapcsolatban.; Kedves Szüleim a Déri Múzeum megnyitását követően hamarosan elvittek, hogy én és öcsém is megnézzük az új csodálatos múzeumot. Belépve a kupolaterembe, ott állott előttem Munkácsy hatalmas, lenyűgöző ,,Ecce Homo"-ja teljes pompájában, előttem kis 12 éves gyerek előtt. Lassan, mondhatnám szájtátva, csodálattal eltelve közeledtem a képhez. Kinyújtottam egyik kezemet, hogy az előttem levő láncba megkapaszkodva jobban nézhessem. Legnagyobb meglepetésemre csak a levegőt markoltam, ekkor döbbentem rá, hogy hiszen a lánc is a festményen van. Azóta is sokszor kísértésbe esem, hogy megfogjam, még most hetvenen felül is. Hiába, a gyerekkori élmény örökre megmarad.
