Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Gellér Ferenc: A Déri Múzeum és építészeti környezete
részt a világháború után felerősödő új eklektika — itt a neobarokk formák alkalmazása — itt a neobarokk formák alkalmazása — inkább sajátja volt. Mint iparművészeti főiskolai tanár a külső és belső részleteket is a legárnyaltabban fogalmazta meg. Egyik legnagyszerűbb alkotása lett volna az 1931-ben I. díjjal jutalmazott debreceni városháza terve, tervezte az egyetemi diákszálló létesítményeit is, sajnos csak a tanári lakások valósultak meg. Münnich Aladár tervei szerint épült viszont fel a múzeummal szemben felépített Posta palota és a Hangya bérház. A tervezők kezét kötik a szerény anyagi lehetőségek, valamint a város határozott megkötése, hogy az épületnek alkalmazkodnia kell a Nagytemplom és a Kollégium történeti stílusához, amit Györgyi maga is helyénvalónak tart. Árnyalt formában, de stílustörőnek és hangulatrombolónak tartja leírásában a Református Főgimnázium (1911—13. Peez Samu) nyerstégla homlokzatát és az empire formák jogosultságát véli megfelelőnek a helyhez. Bár az eklektika építésztörténeti megítélése különböző, az kétségtelen, hogy itt művészi teljesítményt eredményezett az e stílusban létrehozott műalkotás. A múzeum belső terein ugyan érezhető a szűkebb anyagi lehetőségek kötöttsége, mégis kielégíti a rendeltetéséhez annak idején kapcsolódó reprezentációs igényt. A szabályos négyszög alapterületű — sarokrizalitokkal hangsúlyozott kétemeletes épület főhomlokzatán a félköríves rizalitot záró gömbszeletkupola a középület méltóságát adja. Az íves főhangsúlyú kupolás középrizalit építészeti motívumrendszere körbefut az épületen és egységes, egyenértékű homlokzatokat hoz létre. így lehet az, hogy a megváltozott térstruktúrában sem zavaró, hogy a múzeum a hátsó homlokzatával néz a művelődési ház felé, ahonnan szintén főnézetből tárulkozik fel. Igen szellemes a két belső udvarra szervezett alaprajz, melyekkel teljes értékű bevilágítási lehetőségeket értek el. Rendkívül helytakarékos, ugyanakkor elegáns és szép az előcsarnok és az íves lépcsőrendszer, az emeleti szoborterem és az üvegtetős emeleti nagy képtárterem. Klasszikusan szépen van komponálva az ,,Ecce Homo" építészeti keretezése is. Műves és részletgazdag alakításúak a mennyezetek, falak, ajtók, ablakok, lámpák és belső berendezések is. a mennyezetek, falak, ajtók, ablakok', lámpák és belső berendezések is. Az épület megtervezéséhez szorosan hozzátartozott magának a parknak, mint ,,elő építménynek" és látványnövelő koncepciónak a megtervezése. Itt Györgyi Dénes és Münnich Aladár neve mellett Borsos Józsefnek, a város műszaki tanácsosának és Pohl Ferenc főkertésznek a nevét is meg kell említeni, mint az alkotásban szervesen résztvevőkét. A tér lesüllyesztésével a fő megközelítési irány felől az épület monumentalitása jelentősen megnő, amit az ünnepélyes felvezetés a lépcsősorral tovább fokoz. A lépcsősor mindkét oldalán kétszakaszos medence áll. Az empise kagylókkal díszített medence két szélén, architectonikus műkő talapzatokat terveztek, melyre később Medgyessy Ferenc négy gyönyörű bronzszobrát, a Művészet, a Néprajz, a Tudomány és a Régészet allegorikus szobrait helyezték el. Az alapkőletételt követő évben Déri Frigyes meghal, építési tőkéjének értékpapír árfolyama pedig zuhant, így Debrecen városa vállalja fel a múzeum felépítését. A városi közgyűlés még 1925 nyarán kiadta vállalatba a Déri Múzeum föld-, kőműves és némely más munkáit a Tót és Sebestyén cégnek, de közbejött okok miatt az építés megkezdését el kellett halasztani. Az enyhe időjárás megengedte, hogy 1926 telén, februárban hozzáfoghattak a Füvészkertben az alapozáshoz. Alig indult meg a munka, a március 18-án tartott városi közgyűlés lényeges változtatásokat tett az eredeti terveken, részint az alapozást nehezítő talajviszonyok leküzdése, részint az épület férőhelyeinek szaporítása végett. A változtatások részben
