Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Varga Gyula: A Déri Múzeum néprajzi gyűjteménye és a Déri György ezredes Néprajzi Múzeum
Varga Gyula A Déri Múzeum néprajzi gyűjteménye és a Déri György ezredes Néprajzi Múzeum A Városi Múzeum néprajzi gyűjteményének az alapját az 1900 évi párizsi világkiállításra Debrecenből kiküldött, majd onnan hazaérkezett mintegy félszáz néprajzi tárgy képezte. A Löfkovits Arthurtól származó alapgyűjteményből is mintegy 200 darab kerámia később a néprajzi gyűjteménybe került. Amikor 1904-ben Zoltai Lajos elkezdte az addig összegyűlt tárgyak leltározását, a „Néprajzi Osztály" számára külön leltárkönyvet indított. Igaz, csak a 32. sorszámig jutott el, akkor a leltározás itt megszakadt. Majd 1906-tól mostmár egységes, úgynevezett „szaporodási" leltárkönyvet kezdett vezetni, amelyben ugyan külön rovatot kapott a „néprajzi törzsállomány", de a sorszámozás folyamatosan történt, együtt a többi gyűjteménnyel. Ha az 1906—1911-ig vezetett „szaporodási" leltárkönyveket lapozzuk, szembetűnik az a koncepciózus múzeumszervezés, melyet Zoltai képviselt. Kétségtelen, hogy az évi több ezres gyarapodásnak csak kisebb része — mintegy 10—15%-a — képezi a néprajzi törzsállományt, de ez is évi 350—400 darab tárgyat jelent, amiből 1911-re már 2100-ra gyarapodik a néprajzi gyűjtemény. Azt hiszem, korát megelőző szemléletre vall, hogy Zoltai a néprajzi tárgyakat is történelmi forrásként kezelte. Így következetesen együtt gyűjtötte a tárgyakat a hozzájuk tartozó írásos dokumentumokkal, oklevelekkel, feljegyzésekkel. (Sajnálatos, hogy később, az 1960as években az iratokat a tárgyaktól elszakítva átadták a levéltárnak, ezzel súlyosan megsértve a már rég ismert provenientia elvét). Zoltainak jellemző gyűjtési módszere volt a levelezés. Falusi papokkal, tanítókkal, iparosokkal, kereskedőkkel tartotta a kapcsolatot, s ezeket igyekezett meggyőzni a múzeumok fontosságáról. A társadalmi gyűjtés segítése érdekében kiadatta Boldizsár Kálmán: „Tájékoztató népéleti tárgyak gyűjtői számára" című munkáját, mely ugyanabban az évben, 1906-ban jelent meg, mint Bátky Zsigmond „Útmutató"-ja. Szinte állandó ügynökei voltak Mendelovics Lajos és Polacsek Ferenc régiségkereskedők, de előszeretettel látogatta a debreceni zsibogót is, s ott az alkalmasnak vélt tárgyakat megvásárolta. Zoltai muzeológiai tevékenységét még azért is ki kell emelni, mert igen nagy súlyt helyezett a preciz leltározásra. Ahol úgy gondolta, hogy a tárgyak leírása nem elég világos, ott le is rajzolta azokat. E rajzok lényegében a tárgyfotót helyettesítették. A néprajzi gyűjtemény történetében fontos fejezet kezdődött 1912. január 12-től, amikor Ecsedi István „tanítóképezdei tanárt" tiszteletdíjas múzeumőrként alkalmazták a múzeumban. Balogh István életrajzi munkájából tudjuk, hogy Ecsedi ezekben az években „a néprajz vonzásában"
