Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Varga Gyula: A Déri Múzeum néprajzi gyűjteménye és a Déri György ezredes Néprajzi Múzeum

élt, hatalmas energiával gyűjtötte a Hortobágy monográfia anyagát. Ennek érdekében sokat utazott, s természetesen útjairól legtöbbször tárgyi anyaggal tért haza. Különösen az első év mutat számottevő gyarapodást: 1912 év végéig 519 darab néprajzi tárgyat leltároztak be. Később — a leltárkönyvek tanúsága szerint — Ecsedi tárgy-gyűjtő buzgalma alábbhagyott, vagy legalábbis nem egyenletes. 1911-től a Városi Múzeumban új leltározási rendet vezettek be. Ismét visszaállították az „osztályokat", így az „V." sorszámot örökölt „Néprajzi Osztály" is új leltárkönyvet kapott, melynek gondozását feltehetően Ecsedi Istvánra bízták. A bejegyzések azonban arról tanúskodnak, hogy a leltározást még évekig elsősorban Zoltai Lajos végezte. Jellemző, hogy Ecsedi négy éves frontszolgálata, sebesülése alatt is, Zoltai jóvoltából a néprajzi gyűjtemény tovább gyarapodott. Tudjuk, hogy 1915-ben — Seemayer Vilibald közreműködésével — készül el a Hatvan u. 23. szám alatti új korszerű kiállítás, melyben már a néprajzi anyag is méltó helyet kapott. Igaz, hogy az 1916-os román támadás, majd az 1918—1919-es forradalmi események miatt a múzeumügy is megtorpan, de 1920. május 5-től a Déri Frigyes-féle adomány bejelentésével elkezdődött a Múzeum új korszaka. 1920—1930 között azonban a néprajzi gyűjtemény nem mutat számottevő fejlődést. A Déri Frigyes-hagyaték csak néhány darab néprajzi tárgyat tartalmazott. Ecsedi István ebben az időben tudományos karrierjének megalapozásán fáradozott: sokat utazott külföldön, megszerzi az egyetemi magántanári tudományos fokozatot, rengeteget ír, publikál. Erre az időre esik a tiszántúli halászattal, vadfogással kapcsolatos kutatása is, amely során elég sok időt tölt terepen, de ahhoz képest nem teljes a gyűjtemény, amit a múzeumba behozott. Hozzá kell tenni, hogy a meglehetősen romlandó tárgyak egy része később a múzeumi raktár beázásai miatt megsemmisült.) 1920—1930 között az évi gyarapodás átlaga nem haladja meg a 150 darabot. 1929-ben, a Déri Múzeum megnyitása előtt a néprajzi gyűjtemény alig haladja meg az ötezer darabot Ez még nem lenne baj, de — a kiállítást előkészítő Viski Károly szerint — nagyobb gond, hogy nem elég átfogó az anyag ahhoz, hogy az új kiállításban Debrecen és a táj néprajzát méltóan reprezentálná. Ez ellen Ecsedi István tiltakozott, de a leltárkönyvek alapján mi is úgy látjuk, hogy nem volt jelen a gyűjteményben a táj teljes néprajza: igen hiányos a paraszti népviselet, a földművelés, állattartás eszközkészlete, a háztartás, bútorzat, kerámia. A népművészetből is elsősorban a Hortobágy pásztorvilága dominál. Talán néhány iparosműhely tárgyi anyaga mutat teljességet. Mentségül szolgálhat, hogy lényegében sohasem határozták meg a Városi majd Déri Múzeum gyűjtőkörét a muzeológusok mindig csak „ad hoc" jelleggel gyűjtöttek. 1930. május 25-én megnyílt a Déri Múzeum, s első igazgatója Ecsedi István lett. A következetes múzeumgyarapító Zoltai Lajos és a mecénás Löfkovits Arthur nyugalomba vonult. A belépő új munkatársak, Sőregi János, majd 1932-től a „díjtalan gyakornok" Balogh István pályájukat tudományos kutatásokkal igyekeztek megalapozni, így a tárgy gyarapítás továbbra sem volt elég látványos. A gyűjteményt Ecsedi igyekezett külföldön is népszerűsíteni. 1931-ben maga is résztvett Helsinkiben a IV. Finnugor Kongresszuson, s ott — nagyobbrészt a Déri Múzeum anyagából — egy magyar szobát rendezett be. Még ugyanebben az évben a Tokiói Császári Múzeumnak ajándékozott 16 darab néprajzi tárgyat és 24 fényképet, melyért aztán 134 darab japán emléktárgyat kaptak cserébe. 1935-ben a hortobágyi csárda három szobájában a puszta életét bemutató kiállítást készítenek, mely később a pásztormúzeumnak lett az alapja.